A Nintendo ötödik generációs konzolja, a Super Nintendo utódjának tekinthető Nintendo 64 (eredeti neve: Ultra 64, de a továbbiakban: N64), amely 1996-ban jelent meg a cég harmadik világszerte kapható konzoljaként. Nevét a 64 bites központi feldolgozó egysége után kapta.

A Super Nintendo megjelenése után néhány évvel a fejlődés (pl. a 32 bites rendszerek megjelenése) szükségessé vált. Így a Nintendo megegyezett a Silicon Graphics Inc. (SGI) céggel, hogy fejlesszen ki egy új, 64 bites rendszert (ekkor Project Reality néven). Az SGI addig még nem rendelkezett hardverfejlesztési tapasztalatokkal, de jelentősebb ismeretekkel rendelkeztek a számítógépes grafikai megvalósítások terén. Több évnyi fejlesztés után került kiadásra, de a késések (és a szoftverellátottság csekély mivolta) miatt az első évben lemaradásba került a Sony Playstation konzollal szemben. (Sőt a PS2 esetében is egy év volt a különbség a GameCube hátrányára.)

Körülbelül 33 millió darabot adtak el világszerte a 2002-es évig, az új gép a Nintendo GameCube megjelenéséig.

Korszakának a hátrányai ellenére a legfejlettebb képviselője volt (a Sega Saturn, a Sony Playstation, valamint az Atari Jaguar, 3DO, Amiga CD32 és a japán FM Towns Marty ellenében), a cartridge alapú megoldása ellenére.
De emiatt külsős cégek nem igazán készítettek nagy számban programokat, ez főleg belsős fejlesztő cégek munkáit eredményezte, illetve az általuk kiadott programok voltak a legsikeresebbek.

Összesen 387 hivatalosan kiadott játékprogram volt, amelyből 84 csak Japánban, 50 csak Észak-Amerikában és 2 csak Európában. Az első játékok Japánban jelentek meg: Super Mario 64, Pilotwings 64, és a Saikyō Habu Shōgi. Észak-Amerikában: Super Mario 64 és a Pilotwings 64, Európában pedig Super Mario 64, Pilotwings 64, Star Wars: Shadows of the Empire és a Turok: Dinosaur Hunter.

A konzolra utolsó kiadott játék a Tony Hawk's Pro Skater 3 volt 2002-ben, kizárólag Észak-Amerikában. A legtöbbet eladott játék a Super Mario 64 volt, a maga 11 millió eladott példányával.

Technikai jellemzők:

- CPU ("Reality Engine"): NEC VR4300 93,75 Mhz órajelű processzor, amely korának egyik legjobb konzolprocesszora volt. 32 bites rendszerbusza (ugyanis belső komplex számításokhoz volt alkalmazva a 64-bites végrehajtó egység) segítségével kommunikált a rendszerekkel.
A programok ritkán használták ki a teljes 64 bites műveleti képességeket, helyette a gyorsabb, kisebb 32 bites műveletekkel dolgoztak. A processzor erejét "visszafogta" még a 250 MB/mp rendszermemória-elérési sebessége is (át kellett haladni a segédprocesszoron is), vagy az, hogy nem rendelkezett DMA (közvetlen memória-elérés) móddal.

- Segédprocesszor (Reality Immersion Co-Processor): SGI RCP 62,5 Mhz órajelű egyedi chip, amely a grafikai komponensekért (Reality Display Processor), valamint a hangleképezésért (Reality Signal Processor) felelős.

RDP grafikai komponens

Színpaletta: 21-bites (2,097,152 szín) maximum
Felbontás: A maximum SD felbontás 646x486 NTSC, illetve 768x576 PAL rendszereken, de ezek megjelenítéséhez memóriabővítés szükségeltetik.

Általában az LD (low def) módot használták a játékok, vagyis a 320x240 felbontást, de előfordult 256x224, 512x448, vagy 640x480 felbontás (memóriabővítéssel) is. A kimenet RCA kompozit, illetve a Multi out kimeneten S-Video jel volt.
Grafikai képességek (a fontosabbak): trilinear filtering, texture mapping, anti-aliasing, environment mapping, gouraud/flat shading, z buffering.
Ezeknek segítségével a Playstation vagy a Saturn konzollal ellentétben képes volt egyenletesebb textúrákat megjeleníteni. Ugyanakkor a cartridge memóriaszűke miatt - valamint hogy egy textúra max 4096 byte méretű lehetett - gyakran alacsony felbontású textúrák nyújtásával gyakori volt az elmosódott grafika is.

(nem térek ki ezek részletezésére, itt van némi infó-bár részben PC:

(link)(link)(link)(link)(link)

 

RSP audio komponens

Bár a főprocesszor is képes volt ezen feladatokra, az audio komponens 16 bites, 48 kHz mintavételezésű hang létrehozására volt képes, teljes kihasználtság mellett 100 csatornán is. Alkalmas volt tömörítetlen PCM, MP3, MIDI vagy egyéb tracker zenék lejátszására. A rendszer memóriáját használta fel, saját memóriával nem rendelkezett.

Memória: 4 MB RAMBUS RDRAM (egyesített memória a különálló részek helyett), amely 8 MB méretre volt bővíthető. Bár a 9 bites busz nagy sávszélességet (560 MB/mp 500 Mhz-en) biztosított, az itt használt korabeli RDRAM egyik sajátossága a nagyobb elérési idő volt, amely a hardver teljesítményét "csökkentette".

Cartridge: A kor szellemével ellentétben a programok nem az újszerű CD technológián voltak elérhetőek, hanem a már ismert cartridge alapokon. Ezek tárolókapacitása 4 MB-tól (32 Mbit) 64 MB-ig (512 Mbit) terjedt, így szabva határt a programok fejlesztésének (főként a grafika terén). Ezek gyártása a CD lemezeknél drágább volt, nem beszélve a fejlesztési költségekről. Számos nagy fejlesztő jóval kevesebb (vagy egyáltalán nem) játékot fejlesztett a platformra, helyette a konkurencia, a Sony Playstation volt a kedvenc.

Annyi viszont bizonyos, hogy a cartridge alapú játékok töltési ideje jóval rövidebb volt, mint a lemezmeghajtóké, a kártyákat lemásolni nehéz és drága folyamat volt, így a kalózkodás nem csökkentette a bevételeket. A cartridge a CD lemeznél tartósabb volt, nem volt annyira érzékeny a mechanikai sérülésekre, sőt egyes esetekben el lehetett benne helyezni olyan specifikus hardvereket, amelyeket egy lemezbe nem lehetett beépíteni pl.

Másolásvédelem, régiókód kijátszása

A Nintendo 64 a korábbi konzolokhoz hasonlóan tartalmazott egy chipet (lockout chip), amely a kalóz változatú másolt játékok használatát gátolta meg (illetve a licensz nélküli játékok gyártását tette komplikáltabbá).

Sőt, nem is egy fajta chip, hanem rögtön 5 különböző változat létezett. Ez ellenőrizte ún. ellenőrző (checksum) kódokkal a játék indításakor, illetve akár játék közben is a kártyát, sőt eredeti kártyákkal "összekötve" is belefuthatott ilyen ellenőrző rutinba; a másolt játékok vagy működtek, vagy nem az aktuális gépen.

Hasonló, bár nagyobb sikerű megoldások voltak a különféle régiókban (Észak-Amerika, Európa, Japán) speciálisan kiadott játékok más régiókban futtatásához alkalmazott egységek. Ezek a gép és a játékcartridge közé illesztendő adapterkártyák, amelyek lehetővé teszik más régiókban kiadott játékok futtatását, de több játék esetében nem képesek felülírni a régiókódot, a játékban külön kizárás van erre. Az egyik ilyen ismertebb adapterkártya a N64 Passport sorozat, de nem az egyedüli.

Hardverváltozatok

A konzol az idők folyamán számos változatban jött ki (amelyek leginkább színben és hozzáadott felszereltségben különböztek), hol valamilyen akció keretében, hol pedig egy új játék promóciója folytán.

Donkey Kong Jungle green	Nintendo 64 Pikachu
Alap Nintendo 64: sötétszürke, a kontroller világosszürke Donkey Kong változat: Jungle green változat, zöld színnel Donkey Kong US változat: banánsárga kontroller Millenium 2000 controller, Amerikából a Nintendo Power kampányával: ezüst kontroller, fekete gombokkal
Funtastic series változatok: Fire Orange, Grape Purple, Ice Blue, Jungle Green, Smoke Gray, Watermelon Red Goldeneye limitált változat: arany színű kontroller Legend of Zelda: Ocarina of time Japán: arany színű kontroller Pikachu változat: kék konzolon egy sárga Pikachu modellel, áttervezett külcsín a festéshez igazodva
Gold Nintendo 64	Jusco 30th anniversary N64
Japán bolthálózatváltozat Daei Hawks: áttetsző narancs felsőrész, áttetsző fekete alsórész Japán bolthálózatváltozat Jusco: áttetsző világoslila felsőrész, áttetsző fehér alsórész Egyéb bolthálózatváltozatok (Hello Mack, Toys "R" Us): fekete/szürke kontrollerek, zöld konzolváltozatok, arany kontrollerváltozatok, illetve az arany változat, a Gold Nintendo 64

A cartridge színek általában szürke színűek voltak, de számos játék jelent meg más színben. Ezek közül 14 fekete színű volt, de a zöld, kék, piros, sárga és arany szín is előfordult. Egyes nagyobb nevű játékok (Zelda: Ocarina of time, Donkey Kong 64) eredeti, valamint limitált szériás színes verzióban is megjelentek.

Kiegészítők

A Nintendo 64 kontrollere

A konzol kontrollere egy 10 gombos irányítópad, a szabványos irányvezérlővel és egy analóg kontrollerrel. Többféle bővítést lehetett hozzá csatlakoztatni (általában csak egyszerre egyet), ezekről lásd lentebb. Alaphelyzetben szürke színű volt, de létezett színes (sárga, zöld, kék, lila, fekete), illetve áttetsző változat is.
Az analóg irányítókar (amelyet játékokhoz kellett kalibrálni, plusz természetében inkább digitális volt, egy hanyattegérhez hasonló működéssel) és az irányvezérlő általában egyszerre, illetve felváltva volt használva, kevés játék ragaszkodott az iránygombok használatához.

 Rumble pack, rezegjünk együtt

Az 1997-ben megjelent "force feedback" kiegészítő, amelyet a kontrollerbe helyezve (a memóriabővítő helyére) bizonyos játékokban vibrálva jelezte a történteket (pl. lövés, vagy sérülés elszenvedése). Elsőnek a Star Fox 64 játékkal jelent meg, majd később külön is kapható lett.

Két játék (Wave Race 64, Super Mario 64) újra kiadásra került, hogy együttműködjön a kiegészítővel.
A memóriabővítő helyetti működés nem volt hátrány (mármint hogy azt nem használhattuk együtt vele), hiszen lehetőség volt a működés közbeni cserére is, amikor esetleg szükség volt rá.

Ugyanakkor jöttek ki olyan külső cég által készített változatok, amelyeken külön memóriabővítő volt, vagy belső memóriával, illetve rezgőerő változtatóval rendelkeztek.

Az eredeti Rumble pack működéséhez 2 AAA (mikró) elem kellett, de ezek a kiegészítők olykor a gyengébb erő mellett képesek voltak a kontrollerből szerezni a tápellátást.

Expansion pack, Jumper Pack, Controller pack

Expansion pack: 1998-ban megjelent 4MB-os memóriabővítő. Néhány játék részletesebb, szebb lett a segítségével, vagy nagyobb színmélység, nagyobb felbontás volt elérhető vele, vagy többszemélyes játék lehetőséget tett elérhetővé. Három játék, a Donkey Kong 64, a Perfect Dark illetve a The Legend of Zelda: Majora's mask futásához, kielégítő működéséhez viszont szükséges volt.

Jumper pack: Az Expansion pack előtti (illetve ha nem volt) időkben előre beépített egység volt, amely a memóriabővítő helyére került, hogy bővítés nélkül működjön a konzol. Magyarán csak egy kitöltő (filler) volt.

Controller pack: A kezdetekkor kiadott, kontrollerbe dugható memóriabővítő (32 Kbit alapból), amely mérete miatt játékállások (16) és beállítások elmentésére volt használatos. Főként a korai időkben volt szükséges, később a kártyákba épített plusz írható memória volt használatos a mentésekre. Később a külsős fejlesztők (akiknek a speciális kártya drágább lett volna) játékai használták ki. Egyes játékok a bővítőt egyedi adatok mentésére használták, amelyek nem fértek el a játék kártyáján.

Transfer pack, barátkozzunk a Gameboy családdal

A kontrollerbe helyezhető bővítő, amelynek segítségével Nintendo Gameboy és Gameboy color játékok és N64 játékok között lehetett adatokat átvinni. Volt rajta erre egy GBC kártyát fogadó csatlakozó.
Kb. 20 játék kapcsolatát lehetett vele megoldani, néhány Pokémon játékkal pedig lehetett N64 alatt Gameboy emulátort futtatva játszani (Gameboy tower)

Wide boy 64, mert a Gameboyból nem elég

Egy olyan kiegészítő, amelyet a szélesebb közönség nem igazán ismerhetett meg, mivel játékfejlesztőknek és a sajtó munkatársainak "készült", hogy Gameboy Color játékokat a televízión megjelenítve játszhassanak. Televíziós játékshow-k alatt is használták a láthatóbb megjelenítésre.

 
VRU, vagyis kiabáljunk a játékokkal

A VRU (Voice recognition unit) hangfelismerő eszközt csak két játékhoz lehetett használni igazán. A Hey, you Pikachu játék mellé eleve adták is. Hasonló a működése a Nintendo Wii Speak eszközéhez. A VRU régiófüggő volt, így pl. a japán verziójú nem volt használható amerikai játékokkal. Sőt mivel gyerekhangra voltak kalibrálva, a tinédzserek és a felnőttek esetében előfordult, hogy nem úgy működött, ahogy kellett volna.

 
S-Videó, RF modulátor, Euro aljzat, avagy kábel a rengetegben

Az S-Video kábelek jobb képet biztosítanak a kompozit videó jelénél. A gép egyik kimenete ilyen jelet adott, erre csatlakozva elérhettük a szebb képet. Elsősorban Japánban volt kapható, Amerikában a gyártótól lehetett rendelni, illetve Európában hivatalosan nem lehetett hozzájutni.
Gyengébb televíziókra való csatlakozáshoz létezett az RF (antenna) modulátor és kábel; vagyis olyan TV-hez, amelyen nem volt RCA bemenet (pláne s-videó, vagy egyéb). A konzol nem volt képes ilyen jel leadására, ezért az RF modulátor látta el a speciális átalakító (a másik vége a konzol MultiAV kimenetére csatlakozott) szerepét, és a jelátalakítást.
Ezen kívül létezett még az európai piacon az Euro dugó, amely egy Euro Scart csatlakozó volt, amely a kompozit videó és a sztereó audió jelet közösített Scart kompozit jellé.

Nintendo 64DD, avagy bebuktam a külföldieket

A Nintendo 64 Disk Drive (Nintendo 64DD, 64DD) egy mágneses lemezek olvasására képes kiegészítő volt, amely természetesen a konzol kiegészítő portján keresztül csatlakozott (a képen látható, hogy alul helyezkedik el). 64 MB méretű mágneses optikai lemezeket volt képes kezelni.
Ezek az újraírható lemezek a N64 játékok kiegészítő területeként is működhettek, hogy pl. abba plusz tartalmat érhessünk el. Saját memóriabővítővel rendelkezett (akárcsak a kontrollernél), de viszont a N64-re csatlakoztatni csak annak bővítésével lehetett: az alap 4MB memóriát 8MB méretűre kellett előtte bővíteni (bár ezt gyakran a vásárolható csomaggal együtt adták).

(ezek a lemezek floppyra hasonlító optikai lemezek, de a merevlemezekhez hasonlóak abban, hogy az operációs rendszer annak látja őket, és különféle módon formázhatóak. A technológia kb. 85-ben vált elérhetővé, a tárolókapacitás növekedése mellett azonban ismertsége nem növekedett annyira, csak bizonyos országokban vált valamennyire sikeressé, így 2012-ben még foglalkoznak ilyen lemezekkel, és meghajtóikkal.)

1999. decemberében jelent meg Japánban, de leginkább csak a Randnet előfizetős online szolgáltatáson keresztül volt rendelhető (amely 2001 februárban megszűnt). Ráadásul rövid ideig volt támogatott konzol, így csak kilenc játék készült a kiegészítőre, (többségében Mario Artist játékok, SimCity 64, Japan Pro Golf Tour 64). Bár számos játékot meghirdettek rá, de ezek később nem készültek el, vagy pedig a cég következő konzoljára, a GameCube konzolra léptek át.
A kiadott változat rendelkezett modemmel a Randnet hálózatra csatlakozáshoz (versenyzés egymás ellen, internetezés, zenehallgatás, kommunikáció), a kontrollerek helyére dugható billentyűzettel és egérrel, stb. A Capture Casette kiegészítő a Mario Artist: Talent Studio programhoz felhasználható kép-és hangfelvevő eszköz volt, beépített szoftverrel. A kiegészítő a fentebb említettek miatt elég ritka, ugyanis kb. 15000 darab került eladásra...

Dobozok, utazótáskák az utazó játékosoknak

A Nintendo elérhetővé tette a hordozóeszközöket is, amelyekben mind a konzol, mind a hozzá való játékok szállítása megoldottá vált, Ilyen volt a Storage case, amely egy fekete fadoboz volt a játékok tárolására, vagy a hordozható Messenger bag (a képen) amely csak néhány játékot, illetve a kontrollert tudta magába fogadni.

A Traveling case már elég nagy volt ahhoz, hogy a konzol, a kontrollerek, kábelek és játékok is elférjenek benne.

Mások is tudnak, ha akarnak (vagy csak pénzt lehúzni)

Nem a Nintendo által kiadott kiegészítők, amelyek vagy hasznosak voltak, vagy nem annyira.

Bio sensor: Japánban kiadott fülre csíptethető szenzor, amely csak a Tetris 64 játékhoz volt használható, a játék sebességét növelte vagy csökkentette a játékos pulzusától függően.
GameShark: Úgynevezett csalókártya, amelyet a játék futtatásának megváltoztatására, csalások bevitelére használtak (hasonló a korábbi Game Genie kártyához)
GB Hunter: Gameboy emulátor. Az eszköz aljába N64, a tetejére Gameboy játékot dugva lehetett Gameboy játékokkal játszani, sőt egy csalásmenü is beépítésre került.
N64 Passport: A korábban már említett régiókód-átverő, más régiójú játékok futtatásához.
Különféle módosított memóriabővítők, rezgőbővítők, illetve kormány-kontrollerek...

Média szekció

A híres Nintendo SixtyFOUUUURR! gyerkőc megkapta a konzolt karácsonyra:)

 Egy vicces N64 karácsonyi reklám

 50 Nintendo 64 játék 10 percben

Felhasznált, javasolt irodalom:

- N64, N64 kiegészítők Wikipedia oldal
- Futuretech N64 oldal
- Internet