A jugoszláv gépismertetőt folytatjuk, nagy vállalatok kis gépeivel és kis vállalatok kis gépeivel.

Mihaljo Pupin hardverek (szerb)

Az 1946-ban alakult műszaki intézet széles körű kutatásokat és fejlesztéseket végzett már a kezdetektől, sőt ugye számos számítógéprendszert is alkotott. A legnagyobb ilyen rendszerek az ún. CER (digital electronic computer) számítógépek voltak, amelyeket a hatvanas évek legelejétől a hetvenes évek közepéig fejlesztettek (mármint a különböző változatokat). Ezek közül felsorolunk néhányat, hiszen nem teljesen a blog profilja...
CER-10, 1960: Első digitális jugoszláv számítógép, csövek, tranzisztorok, relék, lyukszalagok, ferritgyűrűs memória. Egészen 1966-ig használták, 1955-60 között fejlesztették.
CER-200,202,203, 1966-72: Tranzisztorok, integrált áramkörök, nyomtatott áramköri lapok, mágnesszalagok, lyukkártyák. A nyolcvanas évek végéig használatban volt közepes méretű vállalatok (bankok, gyárak, építőipar) adatainak feldolgozására, kezelésére.
CER-11, 111, 1966,74: Mobil katonai számítógépek.tranzisztor-dióda logikai rendszeren alapuló nyomtatott áramköri lapos korai változat, avagy VLSI chipeken alapuló merevlemezes későbbi változat. 1988 végéig voltak használatban.

Mivel ezeken a gépmonstrumokon kívül összehoztak a nyolcvanas években más gépeket is, jöjjenek ezek, a TIM-sorozat gépei, amelyek több ezer darabbal segítették a posták, kormányzatok, közműszolgáltatók és hasonlók munkáját.

TIM-001 és TIM-100

1985-ben az intézet a szerb posta részére gyártotta le ezeket a gépeket kb. 1-2 ezer példányban; a TIM-001 fejlesztése 1984-ben fejeződött be, míg az utód TIM-100 már 1985-ből származott.

A TIM-100 az Intel 80x86 (8086,8088) processzorokra és VLSI áramkörökre épülő, többfelhasználós gép volt, amelynek memóriáját akár 8 MByte méretűre is lehetett növelni, míg háttértárként floppylemezeket használt (5,25" és 3,5" lemezeket).
A gyártó készítette hozzá a szoftvereket is, pl. amelyekkel helyi hálózatokban is lehetett kiskereskedelmi felhasználásukat, vagy diagnosztikai alkalmazásukat felügyelni.

TIM-001	TIM-100

TIM-011

Az 1987-ben megjelent számítógép különbözött a többi hasonló változattól, hiszen külsős fejlesztők CP/M alapra helyezett projektjét vették meg/át az intézetbeli fejlesztők. Az iskolai/otthoni számítógépnek épített rendszert körülbelül 1200 példányban gyártották le, amelyek főleg szerb középfokú oktatási intézményekben kerültek beüzemelésre. Emellett volt a hardvernek "építsd-meg-magad" változata, kampánya is, 1988 elején, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a Galaksija számítógép hasonló téren elért sikereit ők is magukénak tudhassák (ez valamilyen szinten sikerült is, de nem volt az igazi).
A gépet az eredeti tervek szerint Hitachi grafikus chippel és SCSI merevlemezzel építették volna, de költségcsökkentés miatt maradtak az egyszerűbb megoldásnál (lásd lentebb).

 

A gép processzora egy 6,144 Mhz-es Hitachi HD-64180 típus volt, amely végeredményben a Zilog Z-80 fejlesztett változata - beépített memóriakezelő egységgel (több memória volt megcímezhető), Super Z-80-ként is ismert (amúgy a Zilog megvásárlása után átnevezte Z64180-ra), két csatornás DMA-vezérlő, stb.
Az alapfelszereltség 4 kByte ROM és 256 kByte RAM memóriát (és 32 kByte videómemóriát) tartalmazott, külső háttértárként pedig a 3,5" lemezt használta (780 kByte).
Grafikailag 80*24 karakteres, illetve 512*256 grafikus felbontásra volt képes (ez utóbbi a költségcsökkentés miatt a szürke négy árnyalatával). A gép operációs rendszere a ZCPR 3 nevet kapta, (mint Z80 command processor replacement), amúgy pedig a 2.2-es CP/M rendszer egy nyílt forráskódú(!) változata volt. A kezelést a mellékelt Microsoft CP/M Basic 5.21 segítette.

Később készítettek egy fejlettebb iskolai számítógépet is; TIM-020 néven Intel 8088 alapokra (5 Mhz, 640 kByte RAM, EGA), amelyet szintén számítógép-oktatásra hasznosítottak, de általában tanári gépként, a TIM-011 gépek hálózatának fő gépeként)
Később már az irodai felhasználókra fókuszáltak; a TIM-022 változat bár még PC/XT alapokon épült meg, a TIM-030 már 80386-as processzor segítségével működött 25 Mhz-en (EGA grafika, Unix, MS-DOS, OS-2 rendszerlehetőséggel).

A sorozat másik ismertebb tagja a TIM-600 volt, amely irodai és ipari (adatfeldolgozás, folyamatvezérlés, banki rendszerek) számítógépként volt használatos - az 1988-ban bemutatott hardver 20 Mhz sebességű 80386/80387 processzorokkal, maximum 2x8 MByte memóriával, Unix rendszerrel rendelkezett.

Az egyedi tervezésű platform három rendszerbusz segítségével működött; a processzor és a memória között 32 bites, az I/O műveletekhez 16 bites, míg a SCSI eszközök kezelésére 8 bites buszt használt. Háttértárként használhatott merevlemezt, floppyt vagy kazettát is. Mivel azonban a fejlett képességek eléréséhez nem volt kompatibilis a PC gépekkel, nem válhatott elterjedtté.
A sorozat többi tagja általában viszont PC kompatibilis 286, 386 szintű gép volt; TIM-300, TIM-400.

MICROSYS (Beočin) Hobby ZR-84 (szerb)

A gépet 1984-ben gyártották, oktatási célzattal került egyes iskolákba, hogy az elektronikai képzést segítse. Prototípusát egy 15 éves tinédzser tervezte, aki autodidakta módon tanulta meg az elektronika és a számítástechnika alapjait - egy Tandy számítógép alapján tervezte meg a ZR-84 rendszerét is, míg a hardvert maga állította össze. Nos, ezzel a fiúval találkozott a MICROSYS tulajdonosa egy kiállításon, majd később együttműködésbe kezdtek.

Eredetileg ugyan magánszemélyeknek kívánták értékesíteni, de erről letettek, hiszen pár tucatnál többet nem tudtak eladni. Így maradt az iskolai (és céges) terjesztés, mint alternatíva - az iskolákban egyes helyeken a nyolcvanas évek végéig ezekkel a gépekkel ment a tesztek megírása. Képernyőn megjelenő kérdésekre a megfelelő gombok megnyomásával kellett felelni; ezt a gép dolgozta fel, majd nyomtatta ki a nyomtatóján (amely pl. használható volt a Galaksija gépekhez vagy Spectrumhoz is).

A gépből két változat volt elérhető, a ZR-Pro ismérve a fejlettebb BASIC és a külső floppymeghajtó volt. Összesen csak pár száz darab készült, mind a két változatot beleértve. A gép tulajdonságai a következőek voltak: Z80A (4 Mhz), 12 kByte ROM, 16 kByte (48-ra bővíthető) RAM, 64x16 karakteres, 128x48 grafikus felbontás (kompozit és RF kimenet), háttértárként pedig kazettás (50 baud) vagy 5,25" floppy egység szolgált.

Oric Nova 64

A brit Oric által 5000 gépre kiadott licence által Ljubljanában összeszerelt jugoszláv változat. Az eredeti Oric Atmos gépnél külsőleg csak az Oric Nova feliratban különbözött, belsőleg csak apróságokban.
Iskolai számítógépnek használták a kormány által indított egyik iskola-számítógép programban néhány helyen (általános és középiskolákban) 1986-tól.
Azonban a nagy választék (a külföldről behozott egyéb ismert gépek és PC-klónok, valamint a többi iskolai gép), plusz a kevés darabszám miatt nem volt túlzottan kihasznált és sikeres.

A gép, mint az Oric Atmos helyi változata ezekkel a képességekkel rendelkezett: 1 Mhz-es 6502A processzor, 12 kByte ROM, 48 kByte RAM (ennek a kettőnek az összege a 64), 40x28 karakteres és 240x200 grafikus felbontás volt elérhető 8 színnel. Három csatornás hangot (8 oktáv) tudott kiadni, a háttértárat szalagos egység képviselte.

A Pravetz-8D bolgár számítógép is Oric Atmos-klón volt, lásd bővebben ott (link).

Folytatása következik...