Gépismertető- Amstrad CPC gépek

2014. május 03.

Az utóbbi pár gépismertető rovatban a keleti gépeket vettük sorra, most ennek ellentéteként a brit illetőségű Amstrad gépeket, hardvereket ismertetjük - vagyis inkább az Amstrad CPC vonalat

Az 1968-ban alakított Amstrad a kezdetekben még szórakoztató elektronikai (olcsó hi-fi rendszerek, tévék, kazettás magnók, később import erősítőkkel) eszközökkel foglalkozott, később tért át az otthoni számítógépekre.
Itt először a saját 8 bites számítógépeket gyártott, majd (miután megvette a jogokat a Sinclairtől 1986-ban) saját változatú ZX Spectrum gépeket (ezekről nem itt, hanem a Spectrum ismertetőben lesz szó) készített, a megmaradt eredeti példányok eladása mellett.

cpc464ad1.jpg

Később a szövegszerkesztő hardverek (Z80 alapú, monitorba épített CP/M rendszerek, egyedi szövegszerkesztővel és programokkal), valamint a PC-alapú asztali és hordozható számítógépek (egészen 486SX szintig) felé fordultak néhány kitérővel - egészen addig, amíg ismét a telekommunikáció / szórakoztató elektronika, set top box készülékek területére tértek vissza (ahol a BSkyB médiatársaság többségi tulajdont szerzett a cégben).

Az Amstrad fejlesztése még 1983 tavaszán kezdődött el, az akkori számítógéppiac (a jövőbeli versenytársak) felmérésével; a cél ezek után egy megfizethető áru hardver volt, amelynek a gyártása sem kerül többe, ergo nyereséges lehet a kezdetektől. (A CPC gépek kódneve Arnold volt, az alaplapot avagy az egyedi chipeket is megszámozva vele).
Az Amstrad annyira nem volt benne a hardver- és szoftverfejlesztésben, hogy a gép házát (billentyűzetet és kazettás egységet) is szerződéses gyártókkal végeztették el, még azelőtt, hogy maga a belevaló hardver egyáltalán elkészült volna. Eleinte még a gép alapját a 6502-es (a C64, Apple II processzora) adta volna, de kis idő múltán kiderült, hogy a kezdeti fejlesztőduó nem elég képzett a kitűzött feladathoz. A következő csapat már több szakmai háttérrel és a kapcsolataik is jobb gyártási képzettséggel rendelkeztek. Végül, több érdeklődés után rábukkantak a Locomotive software cégre (akik épp a BBC Micro Basic rendszerét fejezték be), amellyel végül is elkezdték a munkát a szoftver megírására.

A Locomotive programozói a Basic parancsértelmezőt, fájlrendszert Z80 gépi kódban írták meg, majd jelezték, hogy az év végére a 6502-re való átkódolás nem lenne teljes (egy kitűzött határidő volt). Így felvetették, miért nem váltanak egyszerűen Z80-ra...?
Végül úgy valósították meg a hardvert kiszolgáló rendszert, hogy az elkülönült modulokból álló, az eddigieknél könnyebben programozható, a magas szintű programnyelvhez is elérhető megszakításvezérlést is sikerült eszközölniük. Ezeket a fejlesztési megoldásokat később a platformra programokat író cégek is sikerrel felhasználhatták a gyorsabb, jobb tervezés érdekében (nem kellett saját rutinokkal pluszban szenvedniük).

A gyártásnál is voltak kisebb bökkenők: bár az volt az Amstrad célja, hogy "legyen színes és legyen 64 kByte-os", benyögték, hogy igazából már elég sok alkatrészt megrendeltek (a még félig megtervezett hardverhez), meg amúgy is, jó lenne minél gyorsabban... Végül megfeszített tempóban, mindenféle hátráltató tényező ellenére 1984 tavaszán bejelenthették, hogy a gép készen áll a gyártásra- 1984 júniusában meg is jelent a boltokban (a monokróm-zöld képernyős 239, a színes 349 fontért).

A fentebb említett saját 8 bites számítógépek elnevezése az Amstrad CPC (Colour Personal Computer) - ide tartoznak az eredeti sorozat valamint a plus sorozat tagjai és az ezekre épülő országspecifikus változatok és klónok.

Technikai adatok (általános)

CPU: Minden CPC változat a 4 Mhz-re beállított Zilog Z80A processzort használta.
Azonban hogy elkerüljék a 'snowing' néven ismert (havazás) hibát - amikor a memóriát a processzor és a videójel-hardver egyszerre használja - a processzor memóriaelérését behatárolták.

acpc464boot.jpgÍgy minden processzorutasítás minimum 4 (vagy annak többszöröse) órajelciklus alatt futhatott le, mivel minden negyedik ciklusban végezhetett/kezdeményezhetett buszműveletet. Mivel a Z80 utasításkészlete 3-4 ciklus hosszú utasításokból áll, az effektív sebesség kb. 3,3 Mhz környékére állt be.

Memória: 64 vagy 128 kByte RAM memóriával rendelkező géptípusok, amelyeket külsős gyártók által készített kiegészítőkkel 576 kByte-ra, vagy egyes hobbisták által 4096 kByte-ra lehetett felbővíteni (memóriabank-váltásos címzéstechnikával).

 


A valóságban viszont körülbelül 42 kByte RAM maradt a programokra, hiszen 16 a videómemóriának, 5 pedig a rendszer számára került lefoglalásra, a rendszer beépített ROM memóriája pedig 32 kByte volt.


Videó
: A videórendszer speciális, hiszen nem pixelmegjelenítéssel, hanem katódsugárcső (CRT) vezérlővel (a Hercules, CGA-kártyák is ilyenre épülnek többek közt, itt egy 1MHz-es Hitachi HD6845 végezte) és egy egyedi logikai áramkör (gate array) segítségével hozta létre a megjelenítést.
A CRT-vezérlő (CRTC) végeredményben csak a képernyővel való kommunikációra és vezérlésre alkalmas vezérlő; képernyőméret, pozíciók és dimenziók meghatározása a feladata.
A mellé alkalmazott külső áramkörök kapcsolják össze a rendszerrel, alakítják át a belső utasításokat. Ezek a vezérlők természetesen az idők alatt (és a típusokban) változtak, pl. az újabb hardverekben átálltak a fejlettebb ASIC-ek (célirányos áramkörök, alkalmazásspecifikus integrált áramkörök) használatára.

Videómódok (csak grafikus módok, nincs karakteres mód):
160x200 pixel 16 színnel (4 bites)
320x200 pixel 4 színnel (2 bites)
640x200 pixel 2 színnel (1 bites)
egyedi, nem hivatalos mód, csak alap CPC rendszeren: 160x200 pixel 4 színnel (2 bites)

Teljes képernyős trükkel elérhető a 192x272 (16 szín, 4 bit), 384x272 (4 szín, 2 bit), 768x272 (2 szín, 1 bit) felbontás is, bár 256 a vizszintes felbontás optimális biztonságos határa a különféle hardverek és állapotuk miatt.

AmstradCPCpaletta.pngA színpaletta a hardverpáros részéről 32 színű, ebből a régebbi CPC-k 27 színt (vörös,zöld, kék három szintjének variációi) kezeltek- jól látható, hogy egy szürke szín jön ki ezekből, így gyakran más színekkel jelennek meg képek a lehetőségekhez mérten.

 

A plus (+) sorozat tagjai a hardveres sprite és egyéb újítások miatt már trükközések nélkül képesek 32 szín (a plusz 15 szín miatt) megjelenítésére is a 4096 színű palettából.

Jelentős érdekesség, és korabeli újítás volt, hogy a kezdeti változatokat monitorral egy csomagban (kvázi egyben) árusították- ugyanis a rendszer nem rendelkezett a korabeli versenytársakhoz hasonló videójel-kimenetekkel (pl. közvetlen kimenettel, vagy RF antennajelet előállító modulátorral). A normál RGB videókimenetet a (monokróm-zöld vagy színes) monitorra kötötték a hangjellel együtt- így elérve az elérhető legtökéletesebb képminőséget, kiemelkedő felbontáson. (link)

Hang: Egy sok helyen alkalmazott chip-család (MSX, Spectrum, Atari ST, Intellivision...) egyik tagja, vagyis egy háromcsatornás hanggenerátor (General Instruments AY-3-8912). amellyel sztereó hangkimenetet (bal x% + közép y% illetve jobb x% + közép y%, a három csatornával) értek el.
Csatornánként szabályozható hangerővel rendelkezik, valamint egy kezdetleges burkológörbe-generátor (ADSR-szerű) is elérhető benne, illetve rövid, processzorterhelő módon digitalizált hangok is kicsalhatóak, stb.
Bár a monitorba beépített hangszóró mono volt, rendelkezett sztereó jack-aljzattal is a hardver.


Háttértár, kiegészítők:

A kezdetekben a géppel egybe szereltek egy kazettás egységet 1-2000 baud alapsebességgel. Bár a ROMban tárolt rutinjai lehetővé tették a gyorsabb elérési sebességet is, ezek olvasási hibákat is eredményezhettek; így téve lehetővé a kazettán forgalmazott programok másolásvédelmét is

ddi1.gifEzt hamarosan felváltotta a (következő változatba már beépített 3 colos lemezmeghajtó (nem 3,5"-es, hanem a 3 colos).

Ezek a lemezek 2x180 kByte méretűek voltak (oldalanként 178, a 2 kByte méretű könyvtárszerkezet miatt), de az új AMSDOS lemezkezelő rendszer és a hardverbővítési lehetőség (plusz a kiegészítő programok) lehetővé tette második meghajtónak egyéb akár 3,5"-es vagy 5,25"-ös lemezmeghajtók használatát (a lemezek nagyobb méretűre való formázásával együtt).

 

 

Nem volt szükséges ellenben megvárni az 1985-ös CPC664-est, hiszen már 1984 őszén elérhetővé vált a DDI-1 lemezinterfész és az FD-1 elnevezésű lemezmeghajtó, amely az említett új változatba került gyárilag beépítésre, természetesen némi hibajavítással karöltve.

Egyéb hardverkiegészítők voltak még a programot tartalmazó ROM-dobozok (ROM-box), amelyek általában 16 kByte-os tartalma a videómemória területén került felhasználásra, azzal "osztozva". Ilyen programok voltak egyes szövegszerkesztő alkalmazások, EPROM-égetők, ROM-bővítők, RAM-bővítők, sőt még üres ROM-boxot is lehetett kapni a fejlesztést előremozdítandó.

A máshol is megtalálható modemek, soros csatolók, fényfegyverek/fényceruzák, külső lemezes meghajtók, digitalizálók/szkennerek, zenei eszközök tárházát, illetve a merevlemezeket nem soroljuk fel (nagyobb lista: link)

 

Lássuk tehát, hogy milyen gépek jelentek meg az Amstrad CPC sorozatban- időrendben.

CPC464
1984. június

amstradcpc464.png

A fentebb már ismertetett technikai képességekkel bíró hardver, az alapsorozat első darabja, beépített kazettás egységgel, monitorral együtt árulva.

 

CPC664
1985. május

cpc664.jpg

Az alapváltozathoz képes módosított billentyűzet (színkavalkád eltüntetése, MSX-szerű kurzorok), és természetesen a kazettás egységet a 3" lemezmeghajtó váltotta fel (amely bár az eredeti változat javításával rendelkezett, de kompatibilis volt azzal). Az új hardver egy új 12 V-os tápellátást is igényelt.

A régi kazettán tárolt programok sem váltak használhatatlanná, hiszen külső meghajtóként még mindig lehetett kazettás egységet is csatlakoztatni. Kezdeti ára 350/450 font volt, a mellékelt monitortól függően - amúgy kb. fél év után a gyártását megszüntették; az új CPC6128-as modell megjelenésekor.

 

CPC472
1985 augusztus

Egy eléggé speciális változat, ami nem más, mint egy spanyol változatú módosított CPC464-es - hogy miért?

cpc472.jpg

A nyolcvanas évek első felében több spanyol cég (pl. egy számítógépgyártó, aki a Dragon számítógép-sorozat gyártásával foglalkozhatott, amelyek ugye részben kevesebb mint 64 k memóriával rendelkeztek) lobbizott az államnál, hogy sújtsák különvámmal az import számológépeket, számítógépeket és elektonikus gépeket.

A külföldi cégek hasonló lobbitevékenységet folytattak (hogy a számítógépek terén a 64 kByte alatti gépekre vonatkozzon csak), így a törvény eredeti változatában július közepétől szeptember elejéig tartott ki- utána már csak a gyengébb gépekre került (a korábbi tarifaminimum) rá a különvám.

472alaplap.jpgAz Amstradnál a törvény miatt (még annak megváltoztatása előtt) gyorsan összehoztak egy olyan alaplapváltozatot, amelyen egy különleges ROM-ot helyeztek az eredeti helyére - ezen ROM egy 8kByte memória kiegészítéssel is rendelkezett, amelyet bár beépítettek, de nem volt igazából elérhető/használható... így már új csomagban, leírással 72 kByte memóriájú gépként szerepelhetett.

A spanyol importőr/forgalmazó a törvénymódosítás után/ellenére is  kihasználta az új hardvert, így az állítólagos 72 kByte-os változat a helyi boltokba került.

 

amstrad472_72.jpgHa már spanyol törvények- egy másik akkori törvény elrendelte az import számítógépek spanyol billentyűzetét is, így az egyik legritkább CPC változat újabb altípussal gazdagodhatott; a korai változatok angol, a későbbi változatok pedig spanyol billentyűzettel kerültek forgalomba...

A vámtörvény következő év elején érvényét vesztette Spanyolország EGK-csatlakozásával, így a CPC 472 gyártása is megszüntetésre került.

 

 

 

CPC6128
1985. augusztus (USA), 1985. október-november (EU)

cpc6128.jpg

Az első Amerikában megjelent Amstrad gép a korábbiakhoz képest 128 kByte memóriával, megújított billentyűzettel, beépített lemezmeghajtóval, CP/M+ operációs rendszerrel (GSX grafikus komponens-bővítéssel) való kompatibilitással (üzleti programokhoz), 700/800 dollár áron (ismét csak a monitortól függően).

Európában való megjelenésekor a korábbi CPC664-es gyártását megszüntették - és az új hardvert kb. ugyanolyan/kisebb áron forgalmazták.

 

Amstrad 464 plus és a 6128 plus (464+ / 6128+)
1990. szeptember

A korábbi azonos számú változatok fejlesztett változatai (itt is látszik, hogy a 664-es egy kvázi felesleges állomás lett) - az újratervezett megjelenítésért felelős technika (lásd feljebb) már új színpalettával, hardveres spirite-okkal rendelkezett. Mindezek mellett javított audióvezérlővel (amely kevésbé terhelte a processzort is) rendelkezett, valamint új hardverek és a cartridge-formátumok (4 Mbit max.) fogadására is képessé vált.

464plus.jpg

A 464plus és a 6128 plus az eredeti hardvernek megfelelő felszereltséggel kerültek gyártásra, azonban költségcsökkentés miatt pl. több hardverelem egyedi speciális áramkörbe került integrálásra (ASIC), ami nem is lett volna baj, de több aljzat megváltozása inkompatibilissé tette a korábbi hardverkiegészítőkkel őket.

A korábban a lapon megtalálható ROM és a vezérlő-firmware is külön ROM-bővítő eszközzel került felhasználásra, külön csatlakozóba helyezve; ezzel pl. a speciális külföldi billentyűzetkiosztások "gyártása" is olcsóbbá vált, nem elfelejtve azt, hogy másolásvédelemnek is alkalmazták (hiszen eredeti firmware nélkül a gép nem másolhatta le a játékokat).

6128plus.jpg

Azonban minden technikai és külső fejlesztés ellenére a megjelenés időpontra már az új generáció idejére csúszott - nem tudott kellő erőt felmutatni az ekkor már elterjedt 16 bites rendszerekkel szemben. Így a plus szekció üzleti bukás maradt (2000/3000 és 3000/4000 francia frank kezdeti áron), kb. még 2 évig volt forgalomban.

 

Amstrad GX4000
1990. szeptember

gx4000.jpg

A CPC plus család harmadik tagja, amely egy konzol volt - igazából azonos hardverrel rendelkezett, mint a plus sorozat számítógéptagjai. Kezdeti ára az alacsonynak mondható 100 font volt, amely néhány hónap múlva akár 30 font körüli szintre is eljutott.
Ez is mutatja a sikertelenséget, amely részben a szoftverellátottság hiányának (összesen 27 játék készült rá), illetve az erős konkurenciának (Sega megadrive, SNES) és a gyengébb marketingnek is köszönhetett többek között.

 

Amstrad CPC egyéb változatok

Schneider CPC

schneider664.jpg

A német, osztrák és svájci piacra 1984-ben megalakult a Schneider német cég erre a feladatra létrehozott leányvállalata, a Schneider Computer Division. Az általuk kiadott Schneider logóval ellátott CPC gépek másban is különböztek az eredeti CPC464/664 párostól. Bár az angol kiosztású billentyűzet megmaradt (bár a színkavalkádot lecserélték), a gyártó egyedi feliratokat és billentyű-kiosztást változtató programokat tett elérhetővé.

A német elektromágneses interferenciával (kompatibilitással) kapcsolatos rendelkezések ezen kívül árnyékolást tettek szükségessé; a gép belsejébe fém árnyékoló lemezt helyeztek és a csatlakozókat is lecserélték (egyszerűen leírva a C-64-en is ismert érintkezős módszert a későbbi párhuzamos portra csatlakozós módszerre).

Az együttműködésnek akkor lett vége 1988-ban, amikor a Schneider nem akarta forgalmazni az Amstrad AT-kompatibilis számítógépeit - helyette a megmaradt gépek eladása után ő maga fogott saját márkás gépek forgalmazásába, a márkanév már ismert volt.

 

KC Compact

kccompact.jpg

Nem minden németajkú kapott hivatalos CPC-hardvert, hiszen 1989-ben (a köztársaság 40 éves fennállásának alkalmára) az RFT keletnémet cég leányvállalata megjelent saját CPC-klón változatával, KC (Kleincomputer) Compact néven.
A hardver 64 kByte memóriával és a CPC6128-as módosított rendszerével (plusz a MicroDOS CP/M klónnal mint oprendszerrel) rendelkezett- elég erős kompatibilitást biztosítva a Német Demokratikus Köztársaságban utolsónak megjelent 8 bites számítógép és az eredeti Amstrad CPC hardvere között :)

A gép külseje egyértelműen az 1987-es Robotron BIC A5105 keletnémet gép háza, a belseje pedig orosz gyártmányú chipmásolatokat rejt.

 

Aleste 520EX

aleste.jpg

1993-ban megjelent nagyon ritka CPC-klónváltozat Oroszországból- a Patisonic egy évvel korábban még Spectrum klónokat gyártott, mielőtt létrehozta a CPC 6128-ra hasonlító változatát. Érdekes módon nem teljes másolatnak tekinthető, hiszen a 64 színű paletta mellett csökkentették a vízszintes felbontását, elemről táplált RTC volt benne, 512 kByte memóriával, egyedi billentyűzettel és fejlesztett bővítőporttal volt ellátva.

Sőt még MSX módba is átkapcsolható volt, hiszen néhány dolgot az MSX2-ből, vagy az Amigából, Atari ST-ből vett át (link)


Ezeken kívül készült pár újabb CPC változat is (nem üzleti célból) FPGA alapokon is, azokra itt nem térünk ki.

 

Médiaszekció

100 Amstrad CPC játék 10 percben (csak grafika, mert a zene nem eredeti:)

 

50 percnyi Amstrad zene (link)
1 órányi Amstrad zene David Whittakertől (link)

Francia Amstrad hirdetés

 

 

Az információkat az angol nyelvű Wikipedia (link) (link), a CPCWiki (link), valamint a The Register írása (link) alapján gyűjtöttem és fordítottam.

A bejegyzés trackback címe:

https://retemu.blog.hu/api/trackback/id/tr876055742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.