Most egy kevésbé ismertnek mondható (mivelhogy nem jelent meg annyi platformra) játékról lesz szó, a verekedős stílust képviselő Eternal Champions játékról, valamint a belőle készült fejlesztett változatról/folytatásról és a egy-egy szereplővel készült játékokról.
Az első Eternal Champions még 1993-ban készült a Sega amerikai részlegénél; a cél az volt, hogy az ekkoriban tomboló verekedős játékok piacán megvessék a lábukat (a Street Fighter 2 és a Mortal Kombat nyomdokain). Megemlítendő, hogy a játék nem jelent meg játéktermi gépen, hogy utána kerüljön konzolra, hanem eleve a konzolra szánták, fejlesztették, mint egy történettel rendelkező verekedős játékot 1 vagy 2 személyre.

A történet alapja egy teljhatalmú lény, Eternal Champion, aki látja az emberiség elkövetkező pusztulását, mivel az idők során nagy harcosok (kulcsszereplők) haltak dicstelen halált, holott nagyobb dolgokra voltak hivatottak. Ezért a lény ezen a szereplők lelkeit a haláluk előtti pillanatból elragadja, hogy egy tornán megküzdjenek egymással, majd a győztest visszaküldje a végzete megváltoztatására, ezzel az egyensúly visszaállítására kerüljön (a vesztesek meg meghalnak, ahogy az korábban is megtörtént velük- mert a nagy erejű koma csak egyet bír visszaállítani :)
.

Az alapváltozatban 9 szereplő volt (plusz Eternal Champion), mind-mind más korból kerültek a tornára, egy-egy rövid biográfiával jellemezve személyüket, harci stílusukat, és haláluk körülményeit.

Shadow Yamoto, a női bérgyilkos 1993-ból (jujitsu karate); R.A.X. Coswell, kiberharcos kickboxer 2345-ből; Jonathan Blade, 2030-ból való volt rendőr (kenpo), Jetta Maxx 1899-ből, egy cirkuszi akrobata (francia/indonéz alapú savate/pencak-silat), Slash, a történelem előtti ősember harcos.
Trident, az atlantiszi capoeria harcos az időszámítás előtti időkből, Xavier Pendragon, 1692-ből származó alkimista (hapkido/botvívás), Mitchell Midleton Knight (Midknight), biokémikus 1967-ből (jeet kune do) és Larcen Tyler, egy betörő 1920-ból (kínai kungfu stílus).


A játék szereplőin (és hogy a speciális támadásokat csak energiafeltöltéssel lehetett használni) kívül még a pályaspecifikus túlzó "kivégzések" voltak említésre méltóan különbözőek a többi hasonló játéktól: minden pályán egy megfelelő helyen bevitt utolsó ütés olyan befejezést jelentett, amelyet a környezet "hajtott" végre: szétszakadó padló, éhes T-Rex, máglyára vetés, napalmtámadás, áramütés, stb. Ezek teljes listáját itt lehet megtekinteni: Link

A játék akkoriban jónak mondható reklámot kaphatott; a Slurpee jégkása egyes poharain megjelenő karakterek és lemosható tetoválások, két fajta játékkönyv, matricaalbum is készült a játékkal kapcsolatosan.

Sőt még a brit Sonic képregényújság két részében is szerepeltek a szereplők, valamint egy Eternal Champions Special is készült a játék kiegészítéseként. Sőt még a játék elkészülte előtt volt több városban is videójáték-verseny a félkész játékkal, ahol a kész játékon kívül más nyereményeket is lehetett szerezni.

Az alábbi videóban a teljes sztori mód látható, plusz így a címképernyő, a karakterválasztás, valamint az összes pálya zenéje is hallható:

Mellékeljük még a főcímzene gitármetál-feldolgozását is (link)

Az első részből készült egy feldolgozás is, a kilencvenes években "elterjedt" kézben játszható LCD játékként is, a Tiger Electronics jóvoltából. Itt nem volt történet mód, és még az Eternal figurával is lehetett nyomni, nem csak a kilenc alap szereplővel. A grafika természetesen nem volt ilyen színes, és a hanghatások se ütöttek, de már a doboza is milyen jól néz ki:)

Később a játék megjelent Wii Virtual Console platformon is, illetve elkészült a PC-s portja is (Genesis classics return for PC).

És most következzék a második rész, az Eternal Champions: Challenge from the dark side, amely két évvel később jelent meg Sega CD-re (Mega CD), vagyis a Sega Megadrive/Genesis CD-alapú kiegészítőjére.

Itt már az eredeti szereplőkön kívül Eternal Championnal, illetve 8 új karakterrel (vannak rejtett karakterek is ezen kívül) harcolhatunk a gonosz bajnok ellenében is a játék történeti módjában, amely az első résztől nem túlzottan különbözik.
A CD technológia (a több hely) lehetővé tette, hogy pályánként plusz egy háttérhez kötődő kivégzés legyen (hirtelen halál), valamint a Vendetta néven hívott személyhez kötődő kivégzések. Sőt ráadásként még van egy mód, amely mozis betéttel fejezi be a meccset (megjelenik a sötét Eternal Champion, és a vesztes legnagyobb félelmét megtestesítve végez vele).

Itt meg lehet nézni a Sega CD változat kivégzéseit (háttér, hirtelen halál, vendetta, mozis betét) szereplőnként (észre lehet venni a CD töltést az animációk előtt): Link

Itt pedig a szereplőkhöz tartozó zenéket lehet megtekinteni néhány egyéb pályazenével egyetemben. Megfigyelhető a konzolos változattól eltérő stílus, minőség és összhatás. Van itt rave, hard rock, dark ambient, de nekem mégis jobban tetszik az első rész zenei világa (Link)

És végezetül a két mellékágú játék (1995 és 1996 a kiadás éve), amelyben egy-egy szereplő szerepel az eredeti fellállásból. Volt az X-Perts című játék Megadrive konzolra, amelyben a Shadow nevű szereplő nem halt meg, hanem egy csapatot hoz létre, és célja egy globális terrorcselekmény megakadályozása. A játék maga egy oldalnézetes akció/kém/kaland játékféleség (elég csak megnézni a videók leírását: boring, crap, very bad).
A másik mellékág a Sega Game Gear kézikonzolra megjelent Chicago Syndicate (egy oldalnézetes verekedős játék), ahol a Larcen nevű szereplő harcol az 1920-as évek chicagói alvilága ellen, hogy megtalálja azt, akinek a bombáját hatástalanítania "kellett" a története szerint.

Tervbe volt véve egy Sega Saturn játék is, az Eternal Champions befejező, harmadik része, de a Sega anyacége (Japán) a Virtua Fighter sorozatra fókuszált, így a harmadik játék fejlesztése félbeszakadt.

Kicsit többet írtunk a játékról, mint amennyit általában szoktunk ebben a rovatban, de így alakult (hiszen részben egyedi, részben mert több játékprogramról van szó).