Még a múlt éven kezdett minirovatunk folytatása következik, vagyis az 1985 előtti tv-játékok és konzolok közül válogatunk (a kismillió klón zárójelbe tételével).
Fairchild Channel F
Az érdekes nevű konzol még 1976 végén jelent meg Észak-Amerikában (1977-ben Japánban is) - ez volt az első azon a téren, hogy mikroprocesszor (a Fairchild F8) volt benne, és nem csak kizárólag digitális áramkörökből épült ki a vezérlés.
Abban az is az első volt, hogy itt használtak először ROM cartridge alapú programokat egy konzolhoz (a korábbi Odyssey esetén pl. a kártyák nem tartalmaztak programot, csak a vezérlést és a megjelenő jeleket módosították).
Eredetileg a neve Video Entertainment System (VES) volt, de az Atari 2600 (eredeti nevén Video Computer System) megjelenésekor megváltoztatták.
CPU: A Fairchild F8 (1,79Mhz) egy 1975-ben megjelent 8 bites mikroprocesszor, vagyis ebben az esetben egy két chipből álló mikrovezérlő (a kezdetekben nem tudták egy tokba építeni őket, az egy chipből álló verzió 1977-ben jelent meg).
Memória: 64 byte, 2 kByte VRAM
Grafika: Elvi felbontása 128x64, gyakorlatilag kisebb, kb. 102x58 pixel, televíziótól függően. Összesen 8 színű palettával rendelkezett, amelyből 3 szín volt használható (piros, zöld és kék). Volt még a háttér színe, ami ha feketére lett állítva, az előtérszínek fehérre váltottak.
Hang: Az alapváltozat a konzolba épített hangszórón keresztül tudott 0,5/1/1,5 Khz frekvenciájú hangokat megszólaltatni, illetve modulálni más hangokért.
Az első konzol volt, amelyben lehetett a gép ellen játszani, nem kellett másik játékos.
Rendelkezett egy ún. Hold gombbal, amivel megállítható, vagy gyorsítható volt a játék futása is.
Az egyedi kialakítású kontrollere felső részén található vezérlő 8 irányba mozgatható, mint egy joystick, tekerhető, mint egy paddle, és a lenyomással volt használható tüzelésre.
A konzol tartalmaz alapból (kártyák nélkül) két játékot, a teniszt és a jégkorongot, amelyek korábbi PONG-gépekben is szerepeltek (a tenisz leginkább).
Tervben volt egy kiegészítő is (1978 őszén még szó volt róla), egy 16 gombos billentyűzet, a Keyboard Videocart, amelyhez 3 játék készítése volt folyamatban. De ennek a kiegészítőnek a megjelentetését törölték.
1977-ben már 250 ezer darabos eladásnál jártak a konzollal, amely második helyen állt az Atari VCS mögött ezen a téren. 1978-ban (1979?) megjelent a konzol módosított változata Channel F System II néven.
A Channel F System II az első változattól pár dologban különbözött; a kontrollertárolók (amely az első változatnál a gép belsejében volt) a konzol hátuljára kerültek, sőt a kontrollerek már kihúzhatók voltak a gépből (az első változatnál rögzítve voltak).
A gép hangja immáron nem a beépített hangszóróból, hanem a televízióból szólt.
Külső formájában is apróbb változások jellemezték ezt a változatot.
1979-ben azonban a gép jogait (licensz) eladták a Zircon International nevű cégnek, amely még az év végén nagy kiárusításba kezdett a meglévő/megszerzett darabokból. 1980-ban azonban mégis új eladásokba kezdtek, a korábban a Fairchild által gyártott programokat (amik még nem jelentek meg) alapul véve. Az új tulajdonos még 1982 végén két fajta új kontrollert is piacra dobott, a Channel F Jet-Stick, illetve a Video Command nevezetűt. Az előbbi újítása a marokrészre elhelyezett plusz tűzgomb volt, az utóbbié pedig az, hogy Atari-kompatibilis vezérlő volt.
Végül azonban 1983 elején a Zircon bejelentette a gyártás és forgalmazás leállítását. A konzol forgalmazása és gyártása alatt 27 darab cartridge jelent meg (amelyek közül több esetben nem egy játék volt rajtuk), ezek közül majdnem minden Fairchild fejlesztés volt: több lövöldőzős akció és versenyzős játék mellett voltak kaszinójátékok, logikai -és oktatószoftverek is. Később készült egy hobbigyártású játék is hozzá, a híres Pac-man képében.
A két alaptípuson kívül létezett elég sok változata licenszelt gyártás útján is, különböző európai cégek vették meg a gyártás jogát, majd saját név alatt adták ki a konzolt, más külsőségekkel. Ezek a következők voltak:
- Grandstand Video Entertainment Computer (Nagy-Britannia, 1976)
- Emerson Channel F (Olaszország, 1978)
- Dumont Channel F (Olaszország, 1978)
- Ingelen Telematch Processor (Ausztria, 1978)
- SABA Videoplay (Németország/Olaszország, 1978)
- ITT Telematch Processor (Németország, 1978)
- Luxor TV-Datorspel (Svédország, 1978)
- Barco Challenger (Belgium, 1978)
- Grandstand Video Entertainment Computer II (Nagy-Britannia, 1979)
- SABA Videoplay II (Németország/Olaszország, 1979)
- Normende Color Teleplay (Németország, 1979)
A Channel F még szerepet kapott egy televíziós játékformátumban, a TV Powww-ban is. Ez egy 1978-ban Amerikában debütált televíziós játék volt, amelyben telefonon kellett (a televíziót nézve) szóban vezérelni a játékot- ebben az esetben a Shooting gallery (Céllövölde) címűt. Ez a korszak (és a hardver) megvalósításának megfelelően egy, a stúdióban a játékot kezelő személy "utasításában" merült ki :)
A műsorformátum több tucatnyi televíziós adón szerepelt, a nyolcvanas években élte "fénykorát". A játékot csak eleinte használták a Fairchild konzoljával, de a nyolcvanas évek elején átálltak a Mattel Intellivision konzoljára (az ötletgazda próbált később a Nintendo és a Sega konzoljaira is engedélyt/szerződést kötni, de abból nem lett semmi.
Bally Astrocade
Az 1977-ben először megjelentetett hardver több változáson ment keresztül név tekintetében. A Bally Manufacturing, amely 1932-ben alakult, évtizedekig flippereket és nyerőgépeket gyártott, majd később a kaszinók világába is kitérőt tettek, sőt részvénytársaságként más cégeket is felvásároltak, mint pl. a híres Midway Manufacturing.
Magát a gépet a megvásárolt Midway egyik fejlesztőcsapata hozta létre (akik akkor a Bally videójáték részlege voltak), először Bally Home Library Computer néven. Bár már 1977-ben lehetett leadni rá rendelést (levélben), csak 1978-ban kezdték meg a forgalmazást/kiszállítást számítógépes boltokba és néhány boltba- ekkor már Bally Professional Arcade néven.
A kezdetekben már problémák voltak a géppel, mivel a rádiófrekvenciás jelek szűrésére használt árnyékolás a gépben olyan módon lett elhelyezve, hogy az nem tudott kellően szellőzni, és gyakori volt a túlmelegedés miatti meghibásodás.
A Bally gyorsan, már 1979 végén letett a további fejlesztésről/gyártásról, és az egész szórakoztatóelektronikai részleget el kívánták adni, amely ezekkel foglalkozott. A megjelenéstől számított első két évben a Bally 10 milliós veszteséget produkált a hardverrel, de az is közrejátszott a dologban, hogy bele tudott vágni a kaszinóüzletbe (szerencsejáték-legalizálás, nyerőgépek és luxuskaszinó-építkezés).
Végül egy Astrovision nevű céghez kerültek 1980 vége felé (egy másik céggel zátonyra futott tárgyalások után) a fentiek. Korábban,1977-78 években az Astrovision (mint Authorship Resource Inc.) a Cybervision 2001 nevű számítógéppel akartak belépni a piacra, amelyet a Cybervision 3001 követett - a Montgomery Ward áruházlánc forgalmazásával.
Nos, kezdetnek újra kiadták a gépet Bally Computer System néven 1981-ben; hogy később, 1982-ben megkapja végső nevét, az Astrocade Professional Arcade elnevezést.
A Bally Computer System elnevezés már 1979 elején bemutatásra került egy expón, mint a Video Console néven emlegetett konzolhoz kapcsolható Programming keyboard egységgel képzett fúziója.
Ez memóriabővítést (16 kByte), fejlettebb grafikai képességeket, BASIC programozási nyelvet, egyfajta multitaszk programfuttatást ígért, ráadásként soros port-kivezetést, lemezes meghajtó csatlakoztatást... A kezdeti fejlesztés háttérbe szorult az alap hardver korai változatának hibái miatt, így tőlük nem került megjelentetésre.
A gép egy Z80 processzorra épült (1,789 Mhz), 8 kByte ROM és 4 kByte (bővíthető 64-re) RAM memóriával rendelkezett. Hangbeli képességeit 3 csatorna + effektcsatorna jellemezte, míg grafikailag kissé egyedibb volt. Magát a videóchipet is a játéktermi gépek és flipperek fejlesztésében tapasztalattal rendelkező Dave Nutting tervezte- a processzor egy memóriabufferen keresztül vezérelte a videóchipet, amely két üzemmóddal rendelkezett. Az alacsony felbontású mód 160x102, a magas felbontású (memóriabővítés mellett) pedig 320x204 pixel megjelenítésével operált (4 színnel a 256 színű palettából). Bizonyos programozási megoldásokkal (a képernyőt középen "kettévágva" duplán meghívott színregiszterekkel) elérhető volt a 8 színű megjelenítés is.
A gép rendelkezett két beépített játékkal (Gunfight, Checkmate), valamint egy egyszerű számológép és rajzolgató programmal is. Ezeken kívül a 8 kByte méretű cartridge alapú játék (majdnem 50, ún. Videocade) jelent meg a platformra.
Létezett még egy ún. BASIC cartridge is (amelyet a fentebb leírt, nem megjelent kiegésztőhöz készítettek), amely a Tiny Basic ide konvertált változatát tartalmazta magában - ennek futása miatt a felbontás és a színek is csökkentve (160x88, 2 szín) futottak. A képernyő megjelenése sok memóriát elvitt, így a programkódot a videómemóriában (a memóriatartomány felső területén) tárolta úgy, hogy a memóriában minden páros bitet a BASIC program, minden páratlan bitet pedig a videómegjelenítés használt. Ezzel a trükkel sikerült felszabadítani 1760 byte területet a programírásra, azzal együtt, hogy a grafikai képességek kihasználatlanok maradtak. A programokat a gép billentyűzetével (és a négy funkciógombbal) lehetett bevinni a rendszerbe.
A géphez 4 kontroller volt csatlakoztatható (egy különös pisztolymarkolat formájú vezérlő, 4/8 irányú vezérlés, sőt potenciométeres paddle controllerként is működhetett), míg ezek mellett volt megtalálható a bővítő aljzat. A rendszerhez jelentek meg memóriabővítések (és hozzájuk való fejlesztett BASIC cartridge is); Viper 1 (16 kByte RAM, billentyűzetkiegészítővel), Viper 5 (16/32 kByte RAM, kiegészítővel, opcionálisan 4 soros porttal egyött), Blue Ram (a Viper kiegészítőtől fejlettebb memóriabővítő, sőt nem csak billentyűzet kiegészítő, hanem más perifériák is csatlakoztathatóak voltak).
Amikor megvette az Astrovision a gép jogait, újra elővette a számítógépes bővítőt, amelyet Zgrass 32 néven promotált; a rendszer ennek segítségével 32 kByte plusz RAM (illetve 16 kByte ROM) memóriával, két szalagos meghajtó csatlakoztatási lehetőségével, soros porttal és egy Zgrass nevű programnyelvvel (illetve CP/M rendszerrel való kompatibilitással) lett volna gazdagabb, illetve egy Votrax SC-01 beszédszintézer chippel.
Először 1981 elején jelentették be, majd később a memóriabővítés mikéntjét megcserélve (32k ROM / 16k RAM) nyilatkoztak, hogy még később 64 kByte RAM és 32 kByte ROM memóriáról szóljanak az előrejelzések. 1981 nyarán már digitalizáló táblát és nyomtatót is bejelentettek, sőt három Zgrass bemutatásra is került, amelyek a Datamax UV-1 grafikus munkaállomás részei voltak igazából.
Ez a munkaállomás volt a Zgrass 100 munkanéven emlegetett kiegészítő (amiből nem lett ugye végeredmény) alkatrészeiből összeállított külön futó projekt (Z-box) végeredménye; az alap videóchip mellé 32 kByte RAM és 16 kByte ROM memóriát raktak, plusz fejlesztett GRASS grafikus programnyelvet (2d vektorgrafikák scriptelése, amit az 1977-es Star Wars Halálcsillag-bemutató számítógépgrafika megjelenítéséhez is használtak), fejlett videókimenetet és floppyvezérlőt.
A rendszer képes volt jó minőségű színes grafikai elemek (tehát számítógépes animáció) videókazettára küldésére, feliratozóként is használták.
A Datamax UV-1R esetében a ROMba helyezték a CP/M rendszerindításhoz szükséges részeit, valamint a megnövelt RAM memóriából akár 256 kByte is felhasználásra került, mint RAMdisk. A többi memóriarészt (amit sem a Z80, sem a videóchip nem látott alapból) újfajta memóriavezérlő lapozta be blokkonként felhasználásra. Példavideók (link) (link) (link)
1981 májusában megjelent a Bally Professional Arcade fejlesztett változata, amelyben javításokat eszközöltek az alaplapon (pl. a híres túlmelegedést javították), illetve a BASIC cartridge is ingyen járt a rendszerhez. Az év eladásai jónak tűnnek, így következő évben még többet remélnek az Astrocade-nél (az Astrovision nevet váltott, a konzol névtáblája is ezt tükrözi).
A tovább javított rendszer (fejlett BASIC, programsor-javítási lehetőség, fejlesztett interfész a rendszer és a kazettás egység között) eladásait több milliós reklámokkal próbálják növelni - és bár néhány ismertebb cím is megjelenik a játékprogramok terén, az 1982-es év nem hozza a várt profitnövekedést. Így az év közepén kénytelen eladni a legyártott árukészletét alkatrészeket és játékokat egy félvezető-gyártó cégnek, a Cupertino-nak, amelyik átvette a gyártást (hogy a forgalmazás továbbra is az Astrocade-en keresztül történjen). Az Astrocade 1982 decemberében került csődvédelem alá.
A korábbi Zgrass-32 bővítő átalakítása (pl. a beszédszintézer eltűnése, 64kByte RAM) a Zgrass-100 bővítő eljövetelét hozta volna, de az sem került gyártásba.
De ennek még nem volt vége: a Zgrass-1200 bővítőt (64/32 memória, matematikai segédprocesszor, 3 csatornás hang, QD floppylemezek 720 kByte kapacitással, 320x204 pixeles felbontás) már egy külső cég, az Alternative Engineering "vállalta be", amely már tapasztalattal rendelkezett az Astrocade hardverével, hiszen ők készítették a Viper néven ismert memóriabővítőt is hozzá. Nos, ez a cég 1985-ben ment csődbe... a hosszú éveken át belengetett kiegészítőkből (nem csak ebből) kevesebb, mint tíz készült el promóciós és teszt célokra.
Az Astrocade még 1983 végén visszatért a csődvédelemből és olcsóbb áron kínálta a termékeit, sőt egy maroknyi új játék is megjelentetésre került - de már ez sem segíthetett a videójáték-válság utáni időszakban, így 1985-ben végleg megszűnt a cég.
