Elérkeztünk a keleti gépek gépismertetőjének negyedik részéhez, amely valószínűleg az utolsó lesz (legalábbis jó ideig). Ismét előkerülnek nagyon kevés játékprogrammal rendelkező, illetve híresebb konzolok keleti változatai.

Gakken Compact Vision TV Boy

Ez a fura nevű (Japánban mondjuk nem meglepő) konzol 1983-ban jelent meg a japán Gakken cég által (oktatóprogramokat készítő cég).

Sajnos az összesen elérhető 6 darab játék sem mentette meg a konstrukciós hibáktól, ugyanis csak 1 játékos használhatta, illetve magát a konzolon helyezkedett el az irányítókar is.

A rendszer technikailag a kártyákkal futtatható PONG játékokhoz hasonlított, mivel a játékokban volt megtalálható a rendszert vezérlő mikrokontroller. 2 kByte memóriával rendelkezett, 8 színű palettából 4 megjelenítésére volt képes 128 × 192 felbontásban.

Bár bukták a konzolpiacra való betörést, korábbi (és későbbi) termékeik, oktató jellegű hardvereik, könyveik, Gakken LCD Card Game LCD-játékaik ("kvarcjáték"), illetve zenei DIY-hardvereik (csináld magad), mint pl. analóg szintézerek (bár inkább alapjai némi moddolásnak: link) és tereminek (link) ma is ismertnek számítanak bizonyos körökben.

Nichibutsu My Vision

Az előzőhez hasonlóan szintén 1983-ban jelent meg (még a név is hasonlít, bár KH-1000 néven is ismert) Nichibutsu cég (eredeti nevén Nihon Bussan) gyártmánya. A cég 1978-tól készített/adott ki videójátékokat, több játéktermi gép mellett PC-engine, Famicom rendszerekre is (illetve ismertek még vetkőzős mahjong játékaikról).
A konzol nem rendelkezett kontrollerrel, helyette a felületén elhelyezett 14 számozott gombbal és irányvezérlőkkel volt használható.

A játékokhoz mellékelt műanyag lapot lehetett felhelyezni, hogy tudjuk melyik gomb mit csinál az adott játékban. És hogy milyen játékok is voltak erre a gépre? Összesen 6 jelent meg, és mind ismert japán táblás játékok átiratai voltak- legismertebb ezek közül a mahjong.

 
Tomy Pyuuta Jr.

1982-ben a Matsushita és a japán játékgyártó Tomy kiadott egy 16 bites számítógépet, amely a Texas Instruments TMS-9995 processzorára épült, képességeiben pedig a Texas Instruments gépére hasonlított (3 Mhz, 16-64K memória, 256x192 pixel).
Gyerekszámítógépként hirdették meg, sőt még brit és amerikai piacon is megjelent (Grandstand Tutor és Tomy Tutor névvel).

Bár ennek a gépnek 1984-ben volt egy még ritkább változata, a Pyuuta Mark 2, amely fejlesztett, az angol változatot is tartalmazó rendszerszoftverrel, javított billentyűzettel, stb. rendelkezett, de a bukása végül is a cég kilépését hozta magával a számítógépes piacról.
Nos amiről viszont itt szó van, az az első Tomy Pyuuta számítógép konzol változata 1983-ból- a Tomy Pyuuta Jr.
A hardvert áthelyezték egy konzolba, elhagyták a billentyűzetet, de az eredeti programokkal és kiegészítőkkel kompatibilis maradt (kivéve a billentyűzetet), és így jelentették meg.

Néhány játék itt látható bemutatva: (link)

Tomy Pyuuta	Tomy Pyuuta Mk 2.

Vtech gépek

Az 1976-ban alapított hongkongi cég a V-tech (eredetileg Video Technology Limited) már a kezdetektől videójátékokkal foglalkozott, pl. az elsőnek elkészített Pong változatuk egy évvel későbbről. Ők készítették el az első elektronikus tanuló(számító)gépet, amely a gyerekeket alapvető betűzésre és számolásra tanította. Később több más ilyen terméket dobtak a piacra, napjainkban a fő profiljuk közé tartozik ez a szegmens.

Sőt még a személyi számítógépek piacára is belépett a nyolcvanas években (IBM és Apple II kompatibilis gépekkel) saját márkanév alatt. Például ide tartozik a Laser 128 Apple II-klón, amelyet az eredeti ROM visszafejtésével hoztak létre a megvásárolt Applesoft BASIC licensz felhasználása mellett.

Manapság (mivel már a számítógéppiacról kivonultak) még telekommunikációs eszközökkel és elektronikai termékek szerződéses gyártásával foglalkoznak.

Video Technology CreatiVision

Számítógép/konzol 1981-ből, a 8 bites számítógépek családjából (2 Mhz, 1kB memória, 16kB videómemória, 16 színű 256x192 képpontos megjelenítés). Bár egy Colecovision/Atari 2600 szerű konzolnak tűnik, valójában lehetett rá csatlakoztatni kazettás lejátszót, lemezmeghajtót, nyomtatót...

1986 elejéig számos néven (Dick Smith Wizzard, FunVision Computer Video Games System, Hanimex Rameses, VZ 2000)  és országban jelent meg (Európa, Dél-Afrika, Izrael, Ausztrália, Japán).

Az időszak végefelé megjelent a Vtech által egy erre épülő kompatibilis számítógép is, a Laser 2001 (Európa és Ausztrália)

VTech Socrates

Harmadik generációs oktatókonzol 1988-ból- egy Z80A processzorra épülő hardver. Beépített (nyelvi, zenei, matematikai) programokkal és kártyákon található programokkal működött.

Azonban ezen programok a hardveren nagyon feltűnően lassan reagáltak a kezelőgombokra, valamint nagyobb grafikák megrajzolása is láthatóan megviselte ("gameplay" link).

V-Smile család

A Socrates oktatókonzol után két évtizeddel sem álltak le, ekkor jelent meg a V-Smile család általában több életkorkategóriájú gyerekeknek (3 és 9 éves kor között) V-Smile néven.

A nagyban gyerekbiztosabbá tett irányítás és nehézségi szint olykor író és rajzolópaddal, betűzésre való billentyűzettel vagy mozgásérzékelő irányítással, fejlődést "monitorozó" elektronikus könyv alkalmazásával egészült ki (a helyhez/tévéhez kötött, valamint a hordozható, passzív mátrixos kijelzőjű V-Smile Pocket/ V.Smile Cyber Pocket változatnál is)

V-Smile	V-Smile pocket

Grafikailag egy Super Nintendo, vagy egy Nintendo Gameboy advance szintjéhez közel álló rendszer- természetesen korának konzoljaival szemben jóval kisebb áron (egész konzolt lehet venni pl. egy Xbox 360 játék áranak feléért).

Barcode battler

Egy nagyon érdekes, és ugyanakkor mai szemmel borzasztónak tűnő megoldás a "játékra" 1991-ből. Ami nem más, mint játék a vonalkódokkal, vagyis, izé. Szóval a lényeg, hogy a 8 bites, monokróm kijelzős masina leolvassa a karakterkártyákat (vagy akár bármilyen egyéb vonalkódot), kiszámol belőle különféle "harci" értékeket, majd a beolvasott ellenséggel "harcba száll", egyes esetekben egy menetből végezve vele. (link)

Az első változatot a már korábban ismertetett Epoch cég jelentette meg, de más játékcégek (Irwin, Tomy) is gyártották- sőt megjelent Japánon kívül más helyen is (Franciaország, Németország, USA). Bár Japánban volt keletje a hardvernek, máshol hamar "eldobásra" került- legalábbis amíg nem jelentek meg más hasonló játékok arrafelé-, sőt speciális kártyák is készültek Nintendo-licensz alapján.

Ilyen előélettel nagyobb népszerűségre számíthatott az 1992-es második kiadás, a Barcode battler II- némi játékmenet javítással és interfész javítással egyetemben. Ez a változat a Nintendo által kiadott Barcode Battler II Interface egységgel képes volt kapcsolódni a Super Famicom/Super Nintendo konzolokhoz; játékok is jelentek meg 93 és 95 között. Ezeknél az egység vonalkód-olvasóként a játékokban egyedi részekhez, játékelemekhez lehetett hozzáférni (kb. korabeli DLC-ként funkcionálhattak).

Panasonic Q

Ez az érdekes nevű konzol nem más, mint egy Japán-exkluzív konzol, de nem valami egyedi hardvernek tekinthető; hiszen valójában egy Nintendo Gamecube és Panasonic gyártmányú DVD lejátszó keresztezése.

Az először 2001 végén kapható konzol az alapját adó Gamecube konzolnál elsősorban a DVD-lejátszásban volt több/jobb, hiszen az eredeti konzol erre nem volt képes. A Nintendo és a Matsushita (Panasonic) között egy szerződés jött létre a Gamecube optikai meghajtók gyártásáról- mellette pedig lehetővé vált a Panasonic számára, hogy olyan DVD-lejátszót készítsen, ami GC lemezeket is kezel.

A Nintendo soha nem akart többet a Gamecube-tól, csak mint játékkonzolnak árulni, a Panasonic pedig DVD-lejátszónak készítette el a hardvert, ami képes volt játékok futtatására- így nem tűnt versengésnek, igazi közös piac híján.

A Panasonic Q tehát japán és amerikai változatú Gamecube lemezeket volt képes kezelni, mindezek mellett több régióból származó (1-6) DVD lejátszásra is képes volt (bár az alapváltozatnál csak japán játékok és régió 2-es DVD működött, a fejlett, kicsivel drágább változat volt a teljes kompatibilitásra képes).

A rozsdamentes acél házba elhelyezett rendszer optikai kimenettel (Dolby Digital 5.1, DTS) illetve különféle hangzásmódokkal, távirányítóval, Panasonic-típusú GameCube kontrollerrel  volt teljes. Minden GameCube kiegészítővel használható volt (bár a Gameboy playerből egy speciális változat szükségeltetett).

Majdnem pontosan 2 évvel a megjelenése után a gyártást megszüntették, 2003-ban.

Nintendo iQue Player

A 2003-ban megjelent kínai (Nintendo-hivatalos kínai) változat, amelynek célja a kínai szoftverkalózkodás csökkentése és a kínai kormány által 2000-ben bevezetett videójáték-konzolokat tiltó törvényének (ezt 2014 elején törölték amúgy el) kicselezése volt.
A Nintendo és egy kínai-amerikai tudós, Dr. Wei Yen együttműködéséből jött létre ez a a Nintendo 64 alapjaira épülő rendszer, amely részben a méretcsökkentés (és egyéb okok miatt is) chipre integrált változat (system-on-chip) lett.

Kezdetekben még az volt tervbe véve, hogy minden Gamecube-nál korábbi rendszer kezelésére képes lesz (NES, SNES, N64), de végül az N64-nél maradtak.

A konzol játékai egy 64 MB-os flash-memória kártyán kerültek tárolásra, amelyet a kontrollerbe (vagyis a konzolba) kellett elhelyezni.
A játékok letöltése (megvételük után) az ún. iQue depot terminálokon keresztül volt lehetséges (pl. benzinkutakon kihelyezve), ahol a játékok kódjainak (serial) megadásával lehetett letölteni azokat, vagy egyes játékokat frissíteni, amennyiben az iQue klub tagjaként speciális jeggyel is rendelkeztek a felhasználók (erre a rendszerre 2006-ban jelent meg az utolsó megvehető játék, összesen 14 darab, korábban N64-re megjelent címek).

A másik ilyen rendszer a Fugue Online (2009-ben indult), amely otthoni internet-hozzáféréssel működött, vagyis USB és otthoni számítógép segítségével lehetett a tartalmakat letölteni, frissíteni.

A Swim Box / Swim controller hardverpáros segítségével lehetőség volt helyi hálózatban egymással is játszani, ugyanis az internetes multiplayer lehetősége nem volt elérhető az iQue esetében.

Itt látható egy gameplay a kezdeti csomagban megtalálható játékdemókkal és egyéb játékokkal, többségük már a kínai szinkronnal és felirattal (hiszen 2 játék kivételével honosítva kerültek portolásra).

Sony PSX DVR

Nem, ez nem a Sony Playstation, hanem a 2003-ban csak Japánban megjelent (drága volt plusz nem fogyott kellően) digitális felvevő és egy Playstation 2 házasítása, a Playstation X (PSX). A különféle videókimenetekkel (és lemezkezeléssel) rendelkező felvevő egység videó/hang/kép szerkesztésére is képes volt, valamint lehetőség volt egyes modelleket összekapcsolni a Playstation Portable kézikonzollal is.

 A hardver teljes kompatibilitást biztosított a Playstation és Playstation 2 játékok futtatására, sőt még a hálózati játék sem volt akadály- a csatlakoztatható kontrollerekről és memóriakártyákról nem is beszélve.

8 különféle (DESR-5000/5100/5500/5700 és DESR-7000/7100/7500/7700) változatban megjelent konzol-felvevők a háttértár nagyságában/videókimenetben/műholdas kapcsolatképességben különböztek (pl. a legutolsó változatok voltak képesek a PSP konzol fogadására).