A főként olasz gépek ismertetése némi kihagyás után ismét itt van, hogy a harmadikra kevesebb maradhasson belőlük :)
Az előző rész közepén félbe lett hagyva az Olivetti-féle felsorolás, ezt most korántsem minden részletbe terjedően, de folytatjuk.
Olivetti M10
Az 1983-ban megjelent hordozható gép belsőleg végeredményben egy japán gép. A japán Kyocera cég egy 3 Mhz-es Intel 80c85 (vagyis 8085 CMOS) processzorra építette meg a gépet három cégnek: Tandy, NEC és Olivetti.
A gép 32-64 kByte ROM, illetve 8-32 kByte RAM memóriával rendelkezett (bővítéstől függően), 240x64 grafikus (40x8 szöveges) felbontással volt képes megjeleníteni a képernyőjén az adatokat.
A másik két géptől (Tandy 100, NEC PC-8201) eltérően, az LCD képernyőt megdöntötték.
A Microsoft BASIC fejlesztett változata mellett több beépített programmal is rendelkezett (szövegszerkesztő, táblázatkezelő, naptár, kommunikációs program). Az amerikai modell tartalmazott még egy beépített 300 baud sebességű modemet is.
Hasonló hordozhatónak (mondjuk) tekinthető gép az Olivetti M15 is 1987-ből, amely egy 8088 processzorra (4,77Mhz) épült notebook.(link)
Emellett 16 kByte ROM, illetve 256-512 kByte RAM memóriával rendelkezett a kizárólag két 3,5" floppy-meghajtóval (720 kByte) rendelkező majdnem 6 kg súlyú masina.
Grafikai képességeit az LCD kijelző 640x200/320x200 grafikus, illetve 80x25/40x25 karakteres felbontása határozta meg a 16 kByte méretű videómemória mellett.
Olivetti Prodest PC 128
Röviden jellemezve: ez az 1986-os gép a francia Thomson MO-6 Olivetti-féle kiadása.
A nagyon kis számban megjelent gép egy 1 Mhz sebességű Motorola processzorra (64 kByte ROM, 128 kByte RAM, max. 16 szín, 4096 színű palettából, maximum 640x200 pixel felbontással) épült Microsoft BASIC alapú rendszert használt.
Olivetti Prodest PC 128S
Röviden leírva az 1987-ben megjelent gépet: az egy évvel korábbi brit Acorn cég BBC Master Compact gépének az Olivetti változata. Ennek megfelelően BBC BASIC volt a beépített nyelvezete is.
A 2 Mhz-es 65C12 (6502 CMOS) processzor, 64 kByte ROM, 128 kByte RAM, maximum 16 szín, 4 csatornás hang voltak a fő jellemzői. A rendszer (szinte) teljes kompatibilitással rendelkezett az Acorn gépével, sőt az eredeti szoftvert és a kézikönyvet is leginkább csak lefordították.
Olivetti Prodest PC1
1988-ban megjelenésre került számítógép, NEC V40 processzorral (plusz Yamaha segédprocesszor), 512-640 kByte memóriával, 4 színű CGA felbontásra képes rendszer MS-DOS alapokon.
A videójelet a televízión jelenítette meg, de lehetett hozzá monitort is csatlakoztatni.
Az Olivetti többi gépéről és egyéb gyártásaikról (pl. az M15 elődjei, vagyis M21 és M22, illetve azutódokról, az M111 és M211 286-kompatibilis gépeiről, és az újabb Quaderno, Philos 386-os, 486-os notebook gépeiről) pl. az Olivetti történelmét jól (természetesen olaszul) bemutató oldalon lehet egyéb infókat szerezni (link)
Frael Bruc 100
Egy firenzei szakiskolának a nyolcvanas évek közepén szüksége volt egy számítógépre, amellyel a számítástechnikai oktatást kívánták megvalósítani. Házon belül oldották meg, ugyanis alapítottak egy Frael nevű (Franks electronics) kis céget (kb. 10 emberből), amelynek feladata ennek a gépnek a tervezése és gyártása volt.
A gép 1987-re elkészült, és a Bruc 100 nevet kapta - valójában egy MSX gép volt, amelyet egyedileg alkalmaztak, az oktatási anyagnak megfelelő programok használatára (az újabb gépeken az MSX-1 programok gond nélkül futnak, indításkor nem csak az oktatási anyag, hanem a módosított MCL néven ismert MSX Basic is betölthető).
A gép a szokásos 3,5 Mhz sebességű Z80A processzort kapta, 64 kByte (28 kByte szabad) memóriával, 16 színű, 256x192 felbontású grafikus képeségekkel, illetve 3 csatornás mono hanggal. 1988-ban készült két belsőleg javított (gyártástechnológiailag is) változat is a gépből, amelyek közül az egyik még jobb MSX-kompatibilitással bírt.
A Frael 1990 körül kiadott egy PC-klónt is (V20 processzorral, kazettás adatrögzítővel, 64 kByte memóriával. De létezett floppymeghajtóval és 512 kByte memóriával is), hasonlóan az anyacég/iskola oktatási feladataihoz.
Később a cég átállt saját márkanév alatti számítógépek összeszerelésére és forgalomba hozatalára többek között - ez annyira bejött nekik, hogy a mai napig létezik a Frael (link), sőt még a jóval régebbi iskola is, a 2F.
Mael Idea
A hetvenes évek elején alakult a MAEL, egy ipari elektronikával és informatikával foglalkozó cég. Az első időszakban számos országban és belföldön is telepítettek gépeket, pl. a postahivatalokban, vasútállomásokon (jegykiadó gép), illetve beléptető rendszereket. Később a nyolcvanas évek végén a számítástechnikáról áttértek a kivitelezésre is (pl. lottózók, repülőtéri terminálok).
De előtte még fűződik nevük számítógéphez is - a célhardvereken kívül készítettek számítógépet is Z80 alapokon, vagyis a Mael Idea gépeket 1981-ben.
A CP/M kompatibilis gépek (amelyekben a lemezmeghajtó és a nyomtató is Olivetti volt) egyediek voltak, hiszen egybe volt építve a gép, a monitor, a lemezmeghajtó, sőt a nyomtató is. Az Idea két változatban készült, attól függően, hogy milyen felszereltségűek voltak.
Az Idea 1080 és az Idea 2080 egyaránt Z80 processzorral és 64 kByte beépített memóriával rendelkezett, de míg az 1080-as rendelkezett lemezmeghajtóval (5", 250 kByte), a 2080 nem.
A fejlettsége annak abban jelent meg, hogy nagyobb monitorral (12 colos a másik 9 colos helyett) és kb. másfélszer gyorsabb, szélesebb nyomtatóval szerelték. A lemezmeghajtó belső hiányát külsőleg csatlakoztatható 8" vagy 5,25" floppykkal, vagy winchesterrel pótolták. Az 1080-as beépített rendszerét a fejlettebb 2080-ason használható CP/M operációs rendszerek múlták-múlhatták felül.
Italselda Tobia
A hetvenes években alapított cég a kezdeti időszak importőr-viszonteladói státuszát kívánta bővíteni saját számítógép létrehozásával, így készült el első gépük a Tobia Robot (a Tobia volt a márkanév, amelyet a tulajdonosok nevéből képeztek), amelyet több azonos módszerre épült, fejlettebb változat követett.
A gép moduláris felépítésű volt, részegységek összeségeként; a Z80 processzort tartalmazó lap mellett csatlakoztatásra kerültek a dinamikus memóriakártyák (max. 48 kByte), az PROM-ba helyezett BASIC adatkártyák (12 kByte), a statikus memóriaként használt EPROM (16 kByte). illetve a videóinterfész (14 szín, 256x256).
A háttértárolókat természetesen szintén külön kártya szolgálta ki, sőt volt egy egyedi kártya is, hogy a hardvert konfigurálhassák - illetve létezett még hobbistáknak szánt olcsóbb "szereld-magad" alkatrész is.
A különféle felszereltségben 1983 elejétől (külön ALFA, BETA, GAMMA, DELTA néven árusított) kapható gépek az ismert Tandy TRS-80 (egyes modelljeivel) voltak kompatibilisek, pl. a megfelelő típusú CP/M operációs rendszer használatát tekintve.
A kezdeti verziónál használt szalagos háttértárakat a második verziónál felváltották a hajlékonylemezes megoldások (5,25" max. 1MB és 8", max 1,6 MB).
Az újabb, év végén megjelent változatok már 4 Mhz-re növelt sebességű processzorral, alapból 64 kByte (512-re növelhető) memóriával, és fejlettebb grafikai képességekkel jelentek meg. Több, akár több-felhasználós operációs rendszer használatára is képesnek hirdették, képessé téve terminálos kapcsolatra is. A gépekre különféle irodai programok készültek, mint pl. számlázás, bérügyintézés, raktározás, címjegyzék, stb.
1985-re befejezték a Z80 alapú gépek fejlesztését, még egy 16 bites processzorra épülő hardver fejlesztésébe is belekezdtek - később azonban az MS-DOS alapú XT és AT-kompatibilis gépek felé fordultak. Mindaddig, amíg 1989 környékére teljesen el nem tűntek...
Philips
A nagynevű cég Olaszországban is készített számítógépet, az olasz CELINT gyárában. Pontosabban szólva 2 gép fűződik ehhez a kapcsolathoz. Ezek közül az első a Philips NMS 3000 (Philips Telematico) volt, egy terminál az előző részben már röviden ismertetett videotelex (link) szolgáltatáshoz való kapcsolódásra.
Egy 3 Mhz-es Z80 processzor, 32 kByte ROM és 4 kByte RAM működött együtt a beépített modemmel az 1988-ban megjelent gépben.
A másik gép már érdekesebb (nem igazán célhardver) volt, ugyanis az 1989-ben (a pletykák szerint a cég olasz piacának évfordulójára) megjelent Philips NMS 800 egy MSX-kompatibilis hardver volt. Ami azt illeti, nem volt teljes mértékben kompatibilis, hiszen pl. a bővítőaljzat hiánya miatt nem lehetett lemezmeghajtót és egyéb bővítőket sem csatlakoztatni, csak szalagos egységről lehetett a programokat betölteni.
Az eredeti MSX gépek lebutított formájának tekinthető, hiszen a számítógépek terén fogalmatlan felhasználóknak készült leegyszerűsített használati útmutatójával, végleges összeállításával, valamint az árusított csomagban található hardverekkel és szoftverekkel együtt.
Kinézetében (volt kevésbé színes is) és csomagolásában két-két különféle változat volt kapható, de hardverelemeit tekintve nem volt ilyen különbség.
3,5 Mhz-es Z80 processzor, 28 kByte elérhető szabad memória (a 64-ből), memóriába égetett MSX Basic (attól függetlenül, hogy MSX Basic 3.0 volt benne, MSX1 géppel volt "kompatibilis").
Később megjelent a külsőleg azonos NMS 801 változat, amely a korábbitól eltérően már tartalmazott RF-kimenetet is az alapverzión egyedüli SCART csatlakozós kábelen kívül.
Folytatása következik...
