A Nintendo második otthoni konzoljaként a Super Famicom (eredeti japán neve) majdnem a legutolsóként jelent meg a negyedik generációs konzolok közül (a 16 bitesek), de mégis a legismertebbé és a legjobban kelendővé vált azokban az években, évtizedekben.

A korábbi NES konzoljuk sikerét kihasználva a Nintendo számára az új konzol megjelentetése a versenytársak ellenében sem volt eleinte életbevágóan fontos, de végül nem maradtak adósok vele, ahogy szembesültek a piaci pozíciójuk gyengülésével.

A Super Nintendo megjelenésével azonban elkezdődött a videójáték-történelem legismertebb konzolháborúja a Sega (a Megadrive/Genesis gyártója) és a Nintendo között. Ez természetesen elsősorban a médiában (és a konzolok felhasználói, rajongói között) zajlott, de végeredményben a Nintendo tudott a piacon győzni.

A híresebb játékok gyorsabb konverziója, a konzollal együtt adott játékok minősége, a megfelelő időpontban kiadott húzónevek, a játékokba épített egyedi segédchipek (amelyek javítottak a konzol képességein) mind-mind segítettek ennek elérésében. Illetve fontos szerepet játszott az is, hogy a játékellátottságot is növelni tudták azzal, hogy korábbi irányelvüket is megváltoztatták; az előd NES-konzolon is minden játékot külön ellenőrzött a cég, külsős gyártók évente limitált mennyiségben adhattak ki programot (sőt azok is két évig Nintendo-exkluzív programok maradtak).
A versenyhelyzet ennek az irányelvnek a lazítását hozta el, bár bizonyos szintű régiótól függő cenzúra és változtatások érvényben maradtak - leginkább az ESRB (szórakoztató szoftvereket minősítő tanács) 1994-es megalakításáig bezárólag.

A konzolt ugyanaz a részleg (és személy, Masayuki Uemura) tervezte, mint a nagynevű elődöt, a NES konzolt (Famicom, de innentől inkább NES és SNES, ahol nem különböznek a régiós változatok).
Kezdetben a konzol máshogy nézett ki (a tervezési fázisban még a neve is Nintendo Entertainment System 2 volt), de végül az ismert formáknál maradtak.

Japánban 1990. november 21-én jelent meg - olyan hihetetlen siker volt, hogy órák alatt elkapkodták a kezdeti 300 ezer konzolt... a kezdeti roham és a kezdeti kiürülés zavargásokat okozott. A kormány ezek után arra kérte a játékgyártókat, hogy a továbbiakban hétvégére essenek az ilyen kiadások...

Technikai adatok

Processzor: A gép alapját a Ricoh által egyedileg a Nintendonak gyártott Ricoh 5A22 processzor végezte, amely kb. 21,3-21,5 Mhz (NTSC vagy PAL rendszeren más alapsebesség) körüli sebességgel futott.
A chip ugyanakkor képes volt a konzol megfelelő részeihez különböző órajelet adni a bemeneti alapjel leosztásával, ahogy az aktuális processzorutasítás-ciklus megkívánta. Így az effektív sebessége 3,5 Mhz körül (gyors elérésre) volt, 2,68 Mhz volt a memóriaelérés sebessége, míg az alacsonyabb szintű hozzáféréseket 1,8 Mhz környékén végezte.
Két címbusz (24 és 8 bites), valamint egy adatbusz (8 bites) segítségével történt az adatok áramlása, a beépített 8 csatornás DMA-vezérlés (közvetlen tárhozzáférés) két módban használhatóan pedig a gyors memóriaelérést és a videójel megváltoztatását (a processzor beavatkozása nélkül) segítette.

Memória: A rendszer alapmemóriája 128 kByte dinamikus memória (WRAM) volt, amelyet a videó- és audióprocesszorok számára lefoglalt segédmemóriák egészítettek ki.
A hanghatásokat 64 kByte, míg a képi világot szintén 64 kByte VRAM memória (plusz 544 byte OAM sprite memória és 256x15 bit CGRAM paletta-memória) igénybe vétele segítette.

Videó: A videófeldolgozó egység két szoros kapcsolatban álló chip együttműködése, a fő processzorral azonos sebességen. Az előbb említett memóriák találhatóak benne; a videójel adatok tárolására (videoram), a sprite-tárolásra használt objektumjellemző-memória (object attribute memory), illetve a színpaletta tárolására használatos színgenerátor-memória (color generator RAM).
A 32768 színű (15 bit) palettából a különböző megjelenítési módokban más és más elérhető rétegszámmal és felhasznált palettákkal dolgozhat a rendszer, akár 256 szín megjelenítésével. A "legfejlettebb" mód a Mode 7 volt, amelynél egy háttérréteg soronként elforgatható és méretezhető volt- ennek legismertebb felhasználása a perspektivikus ábrázolást hozta létre, mélységet adott a képnek, háromdimenziós hatást keltettek vele.

A felbontás attól függően változó, hogy PAL vagy NTSC rendszerről van-e szó, illetve progresszív vagy váltottsoros megjelenítés kerül alkalmazásra; de általánosságban 256x224 pixel felbontásról (512x478 volt a maximális elérhető) beszélhetünk. A konzol MULTI-OUT kimenete képes volt S-video, RGB vagy kompozit videó biztosítására, illetve külső modulátorral RF antennajel továbbítására is.

Audió: A konzol hangját egy Sony alrendszer szolgáltatta: ennek része volt a 8 bites SPC700, a 16 bites DSP (digitális jelprocesszor), valamint 64 kByte kettőjük között megosztott (1/3 - 2/3 részben) memória, illetve a 64 byte méretű bootROM.
Az audió-alrendszer ezzel egy külön saját egészet képez, vagyis egy nyolc csatornás (32 kHz mintavételezésű 16 bites hullámformákkal operáló) rendszer, amely véges impulzusválaszú szűrővel, ADSR-rendszerű szűréssel, interpolálható, lineáris/nemlineáris/direkt hangerővezérléssel, stb. is rendelkezik.

Adathordozó: A rendszer akár 128 Mbit (117,75 Mbit) méretű cartridge megcímzésére is képes lehet, de az átlagos SNES-játékok kevesebb, mint 48 Mbit adatot tartalmaztak (a legkisebbek 2 Mbit, a legnagyobb játékok pedig 48 Mbit méretűek voltak), sőt a leggyakoribban használt memóriavezérlők is csak 32-ig működtek.

Ezekben a kártyákban a programon kívül gyakran található volt elemmel táplált memória is (mentéseknek pl.), illetve memóriabővítést vagy segédprocesszort is tartalmazhattak. Kb. 80 ilyen játék jelent meg, a legismertebb talán a Super FX 16 bites grafikus gyorsítóchip poligonok rajzolására (Star Fox) és fejlett 2D effektusokhoz (pl. Super Mario World 2).
Ezen kívül volt még pl. a Capcom CX4 matematikai koprocesszora, vonalhálós effektusok trigonometriai számításához (Mega Man X sorozat), a DSP-sorozat koprocesszorok lebegőpontos és trigonometrikus számításokhoz (pl. Super Mario Kart). Volt pl. példa a játékpakkok vezérléséhez használt segédchipekre, hálózaton letölthető játékok és a szolgáltatás kezelésére, egy konzol-kiegészítő megfelelő használatára, a játék mesterséges intelligenciájának fejlesztésére, vagy egy fejlettebb processzort tartalmazó 'gyorsított" chipre is (angol nyelvű áttekintés, példavideók nélkül: link)

A japán megjelenést a külsőleg részben áttervezett SNES amerikai (1991. augusztus), európai (1992 április-június), brazil (1992, együtt a NES konzollal, Playtronic által), ausztrál (1994) megjelenései követték - majd jelentős sikereket értek el a 2003 végén bekövetkezett lezárásig (ez Japánban volt, máshol korábban megszűnt a gyártás).

Plusz érdekesség, hogy Koreában (Dél-Korea persze) Super Comboy néven volt ismeretes, a Hyundai égisze alatt. A helyi törvények nem tették lehetővé, hogy import videójátékkonzolokat lehessen forgalmazni. Így a Hyundai és a Nintendo (a korábbi módszerükhöz hasonlóan, amikor a NES került Hyundai Comboy, vagy a Gameboy Mini Comboy néven forgalomba) megállapodott, hogy a helyi forgalmazást a Hyundai végzi, saját név alatt. Hasonló elnevezést kaptak a kiegészítők is, pl. Hyundai Super Mini Comboy (a Super Game Boy kiegészítő helyi neve, amivel Gameboy játékok futtathatók). Több játék jelent meg koreai fordítással, leginkább a japán változatú játékokból, de japán SFC játékok (és amerikai SNES játékok is, adapterrel) futtathatók rajta.

Külsőleg a japán (eredeti) és az amerikai (NTSC) különbözött leginkább, a brazil változat az amerikai kinézetet kapta (persze PAL-M brazil normával), az európai és az ausztrál pedig a japán formavilágot örökölte.

Super Nintendo (Európa, Ausztrália)	Hyundai Super Comboy

 
Későbbi változatok

A SNES egy újabb változata, az SNS-101 modell (az eredeti az SNS-001) (avagy röviden SNES Jr., SNES 2 vagy SNES mini) egy Észak-Amerikában kiadott változat, az 1997-1999 közötti időszakból.
Ez nem volt más, mint az eredeti hardver új köntösbe helyezett változata, olcsóbb kiadásként. Az eredeti hardvertől nem csak külsőségekben különbözött.

Az árcsökkentés miatt eltávolításra került a bővítőaljzat, az RF antennakimenet, vagy a cartridge-kiadó gomb. A videókimenet már csak kompozit módban működött (a belső videóchip amúgy még tud S-Video, és RGB módot is, csak nem vezették ki csatlakozóra).
A "SNES 2" japán változata is megjelent Super Famicom Jr. néven, 1998 és 2003 között gyártották a szigetországban.
Ez a változat leginkább csak a színvilágában különbözik (az alapváltozat különbségeihez hasonlatosan) az amerikai változattól, ugyanazok a képességbeli csökkentések jelentek meg itt is.

 Egyedi változatok

A Super Famicom Box egy speciális SFC hardver, ugyanis japán hotelekben alkalmazták, a gép játékmenüjéből lehetett kiválasztani a játékot, majd pénz bedobásával lehetett játékidőt vásárolni (100 yen 5 perc játék - ez mai árfolyamon 240 Ft körül van).
A játékok speciális kártyákon voltak, két-három programmal egyszerre- több ilyen multicart készült a rendszerhez, pl. Super Donkey Kong & Bomberman 2, Super Donkey Kong & Super Tetris 2 Bombliss.

A hardver későbbi változatában (Super Famicom Box 2) már normál Super Famicom kártyákat használt, 10 ilyen cartridge volt elhelyezhető a gép belsejében.

Famicom box bemutató (angol) (link)
Famicom box szétszerelése (angol) (link)

A Super Famicom Naizou TV SF1 (vagy röviden SF1 SNES TV) nem más, mint egy Sharp televízióba épített Super Famicom, 1990 decemberéből (nem sokkal az alapkonzol megjelenése után).
A korábbi változat, a C1 (Sharp Nintendo Television) utódja - míg abban Nintendo Famicom (NES) foglalt helyet (1983-1989), itt egy Super Famicom.
Tanultak a korábbi tervezési hibákból, így a 21 és 14 colos méretben kapható televíziós egységek jobb kezelhetőséget, képminőséget és vezérlést kaptak - sőt az előddel ellentétben a SNES kiegészítőit is képes volt használni.

Az elődjével ellentétben csak Japánban jelent meg. (bemutató videó: link)

Kiegészítők és perifériák

A konzolhoz a szabványos kontrolleren (és a minimum 50 egyéb kontrolleren, plusz több gyártó is készített multitap eszközöket is, amelyekkel kettőnél több kontrollert lehetett csatlakoztani a konzolhoz) kívül az évek során számos kiegészítő készült vagy a gyártó vagy külsős cégek által.
Sőt létezett hozzá "internet" is (persze nem így hívták), vagyis központi hálózatra lehetett kötni, amelyen demó (és speciális, a rendszerre átírt) játékokat lehetett tölteni, játékokkal foglalkozó magazinok voltak elérhetőek, stb. (lásd hosszabb írásunkat itt: link).

Létezett pár fényfegyver, lövöldözős játékokhoz (Konami Justifier, Nintendo Super Scope, M.A.C.S. M16), golf- és baseballütőt formázó kontroller (Lasabirdie, TeeV Golf, BatterUP), egér, billentyűzet (egy másik online szolgáltatáshoz), szintetizátor (zongora) billentyűzet, sőt még szobabicikli is létezett (Exertainment bike), amihez vezérelhető kerékpáros játékokat is kiadtak, de természetesen a saját programját is ki tudta adni a televízióra (link).

Multi-Purpose Arcade Combat Simulator (M.A.C.S.)	Nintendo Super Scope

BatterUP	Super Game Boy

Az előbb említett központi hálózatos (Satellaview) modemen kívül léteztek egyéb modemek is, pl. a Super Famicom modem (Japánban, sportfogadásra használták), vagy a későbbi XBAND szolgáltatáshoz tartozó modem (több személyes játékokhoz történő összekapcsoláshoz).
Hasznos kiegészítő volt még a Gameboy játékok futtatására használatos hivatalos kiegészítő (Super Game Boy), vagy a nem hivatalos NES-játékokat kezelő adapter (Super 8, Tri-star) is.

A felsoroltakon kívül készült még néhány egyéb érdekes kiegészítő, ezekről lehet külön posztot is csinálni, ezekről majd ott lesz szó, pl. a hírhedt CD-kiegészítőről, a Sony-Nintendo félbemaradt hardverjéről is.

Játékok, zenék, reklámok- médiaszekció

100 Super Nintendo játék válogatása (egy válogatás a sok közül)

 1 órás SNES zenei válogatás

Reklámválogatás Super Famicom és Super Nintendo játékokból

Tények, adatok

Super Famicom (SFC) japán megjelenés 1990.11.21
Super Nintendo Entertainment System észak-amerikai megjelenés 1991.08.23
Super Nintendo Entertainment System brit/írországi megjelenés 1992.04.11
Super Nintendo Entertainment System európai megjelenés 1992.06.06
Super Nintendo Entertainment System ausztráliai megjelenés 1992.07.03
Hyundai Super Comboy dél-koreai megjelenés 1992. december
Super Nintendo Entertainment System brazil megjelenés 1992.09.02

A gyártás Észak-Amerikában 1999-ben, Japánban 2003.09.25-én szűnt meg, ez idő alatt a világon majdnem 50 millió darab készült el a konzolból. A legnagyobb eladással rendelkező játékok a platformra természetesen a konzollal csomagolt játékok voltak; Super Mario World, Donkey Kong Country, Super Mario Kart, 8-20 millió példányban. Az utolsó SNES játék, amelyet a Nintendo készített, a Kirby's Dream Land 3 volt, 1997-ben, az utolsó Super Famicom játék pedig a 2000-ben kiadott Metal Slader Glory Director's Cut címet viselte.