Mint a korábbi részekből is látható volt, a nyolcvanas évek elején Olaszországban számos cég kezdett bele számítógépek építésébe, természetesen kereskedelmi célból. Ugyanebben a tájban jelent meg néhány számítógépterv (receptként) is, amelyhez csomagként (ún. kitben) lehetett megvenni az alkatrészeket. Most párat ezek közül sorolunk fel.

 
Asel Amico 2000

1979-ben jelent meg a milánói illetőségű Asel cég fejlesztésében és gyártásában, Az alapváltozat egy alaplapot, egy numerikus billentyűzetet és egy 6 szám megjelenítésére szolgáló (hét szegmenses) kijelzőt tartalmazott- gépi kódban programozható rendszer volt.
Az Experiment magazin hasábjain több részes cikksorozat jelent meg a házi megépítés mikéntjéről (plusz később egy könyv is)

- 6502 CPU, 1 Mhz
- 1 kByte RAM
- 512 byte ROM
- 23 gombos billentyűzet (7 funkcióbillentyű, 16 hexadecimális)

A fentebb leírt alapváltozat mellett volt még egy fejlesztett változat is, amely egyéni kiegészítőkkel felszerelve pl. 1 kByte memóriával többet adott, vagy pedig szalagos felvevő csatlakoztatását tette lehetővé.

Ennek ellenére a megírt programok elmentésére nem volt lehetőség, minden kikapcsoláskor elveszett ez az információ. Az alap Amico 2000 két évvel később már jelentősebb bővítésekkel volt ellátható, mint pl. a TV-re köthető videókimenet, plusz alfanumerikus billentyűzet (mint egy igazi gép!), 32 kByte méretű RAM/EPROM bővítő, soros/párhuzamos interfész, lemezmeghajtó-csatlakozási lehetőség...

A gépet olyan hobbistáknak szánta a két elektronikai tervező szakember által létrehozott Asel, akik meg akartak mélyebben ismerkedni a mikroprocesszorok használatával, programozásával. Az Amico 2000-et ezért később követte az Amico 3000 is, amelyet 1981-ben mutattak be egy kiállításon; ez már kizárólag bővítőkártyákkal operáló számítógép volt, 2 lemezes meghajtóval.

Becattini/General Processor G5

Gianni Becattini volt az egyik úttörője Olaszországban a számítógépes tudományoknak a korán megismert és tanulmányozott mikroprocesszoroknak köszönhetően - már 1976-ban publikálta első hobbiszámítógépe, a Child 8 felépítését. Nem sokkal ezután már céget is alapított hasonló termékek eladására (General Processor), de a hobbigépekkel sem állt le, hiszen 1983 elején már az új G5 hobbiszámítógépet "jelentette meg".

Az egy alaplapon elhelyezkedő processzor, videókártya, párhuzamos kimenet, stb. mellé a memória különálló kártyákon volt csatlakoztatható - természetesen szétszerelt állapotban voltak megvásárolhatóak, de mind az összeszerelésében, mind a programozásában segítséget nyújtottak a dokumentációk, amelyek magazinokban és könyvecskékben voltak elérhetőek.

- Z80 processzor, 2,5 Mhz (a használt olcsó memóriák ilyen sebesség mellett működhettek)
- Kártyákra szerelt (hasonló, mint a mai újabb csatlakozók) memória, kártyánként 1-4 kByte, össz. akár 16 kByte
Speciális CMOS memóriákkal is lehetett szerelni, amelyeket a kártyán elhelyezett telepek tápláltak (vagyis nem vesztették el az adatokat). Ez a megoldás drágább és bonyolultabb is volt, nem volt annyira elterjedt.
- Texas Instruments videóchip, 16 kbyte dinamikus memóriával: 40x24 szöveges vagy 256x192 grafikus felbontás, max. 16 színnel megjelenítve. A kártyán elhelyezett kvarckristály szolgált többek között a processzor órajelének generálására is.
- A rendszert a kezdetektől fejlődő Gbasic szolgálta ki, a programok méretének "csökkentésével" és grafikai képességeivel (a TI chip kihasználásával).

A gépet három kitben lehetett "elérni", minden változatban más főalkatrészek és kiegészítők voltak meg (alaplap, eprom, integrált videó, csatlakozók, memóriák), számos dolgot, amelyeket máshol is meg lehetett szerezni (mondjuk aktív és passzív komponenseket), nem is raktak bele a kitbe, ezzel is csökkentve az árat.A gép használatához plusz ugye még kellett monitor, tápegység, billentyűzet. kazettás felvevő (mind megfelelően kötve a rendszerhez).

A gépből 1 év alatt (nem összesen) kb. 250 darabot adtak el, szóval nem egy gyakori darab...

 
General Processor gépek

Az előző bekezdésben említett Gianni Becattini és Claudio Boarino mérnökhallgatók által már 1976-ban jelentek meg írások, ismertetők az új mikroprocesszorok felhasználásáról és lehetőségeiről; a modellvasutak irányításától kezdve az elektronikus zenén át a "verhetetlen" elektronikus játékokig mindenféléről.

A megjelent írások egyikében az új gépről írtak, amelyet a Fairchild F8-as processzorára alapoztak.

A korai érdeklődés előbb-utóbb a General Processor (Micropi) megalakításához vezetett, amely alatt egy évvel később az új Child Z gép is megjelent, sőt 1984-ig még az üzleti felhasználók felé is nyitottak a Modello T gép változataival.

Az 1975 végén megépült prototípusokat az előzetes ígéretek ellenére még nem olyan kiépítésben és nem akkora elkészült újabb változatok ismertetése követte (az első olyan magazinban, a CQ electronics újságban, amely az országban foglalkozott a témával).

A Fairchild (processzorgyártó) által biztosított fejlesztői csomag továbbfejlesztésére épülő Child 8 gép 1 kByte RAM és ROM memóriával rendelkezett (bár rendelkezhetett billentyűzettel vagy monitorral, programtárolásra nem képes, kísérleti hardver volt). A Child Z volt az utód, immáron Z80 processzor, 1 kByte ROM, 4 kByte RAM belsővel.

Az 1979 márciusában megjelent Modello T (a Ford T-modellje után elnevezve) már monitorral és kapacitív billentyűzettel egybeépített kompakt gép volt; a gép alapját a Child Z esetében már használt Z80 mikroprocesszor adta, az alap memória 16 kByte méretét bővítőkkel 48-ra lehetett növelni. A monitoron megjelenő grafikus megjelenés 64x16 (szöveges vagy grafikus) felbontású volt, fekete-fehér színben - ez a későbbi Modello változatnál 80x25 lehetett.
A lemezes meghajtó külön, hasonló méretű házban foglalt helyet (8 vagy 5,25 colos változatban, 256 illetve 80/140 kByte kapacitásal); eleinte a helyben kifejlesztett szalagos meghajtóra gondoltak az adattárolás tekintetében (TRI-BIT 3 bites hibajavító protokollal működő, 800 b/s sebességű meghajtóra). A későbbi modellek esetében a lemezes meghajtók lemezkapacitása elérhette az 1024 kByte méretet is.

Az alaplapra szerelt processzor (és egyéb fő alkatrészek) mellé helyezhető kártyák adtak lehetőséget a moduláris bővítésre, habár az 1980-ban akár naponta egy legyártott egység 4 féle alap konfigurációban volt elérhető; kazettás meghajtóval / 5,25" lemezmeghajtóval / 8" lemezmeghajtóval / 5-10 MB merevlemezzel.
Mindegyik konfig alapból tartalmazta a monitort, a kazettainterfészt, a 32 kByte memóriabővítést, audióerősítőt is, és természetesen árban is különböztek (lásd a képen).

Ezeken kívül voltak egyéb konfigurációk is, mint pl. az ügyvédi irodáknak készült LEGAL 4, amely egybe kötött nyomtatóval, és jogi alapfogalmakkal teljes szövegszerkesztő programot is magában foglalt.

A gép CP/M rendszer alapú volt, de kazettáról betöltve használhatta a BASIC értelmezőt is. A rendszerhez csatlakoztatható volt párhuzamos vagy soros interfész, nyomtató vagy rajzgép is.

Kyber (Calcolatori) gépek

Az 1980-ban alapított cég, műszaki egyetemistákkal soraik között szintén az egyik ismertebb volt az évtized első felében, hiszen az első (üzleti alkalmazásokra szánt) gépet, a Kyber Modulust is nem sokkal ezután jelentették meg 1981-ben. Ez a gép egy Z80 processzoron alapuló rendszer volt, amelyben egy másodlagos processzor felelt a grafikáért.

A későbbi fejlesztések lehetővé tették a 256 kByte memória elérését, vagy a 8" lemezmeghajtó csatlakoztatását is; Több felhasználó csatlakoztatása (terminálcsatlakozás) is megvalósítható volt, egyedi bővítőkártyákkal, amelyek maguk is tartalmaztak egy-egy Z80 processzort és 64 kByte memóriát. Felszereltségtől függően változott az ára, háttértár (lemez/winchester) és memóriakiépítés alapján.

Ezt a elképzelést hozták létre 1982-ben kisebb de mégis jobb, olcsóbb formában a Kyber Minus képében - egy lapra helyezett alkatrészek, 32 kByte (64-re is bővíthető) memória jellemezte.

Újdonság volt még, hogy lehetőség volt grafikus kártya csatlakoztatására is (GSX (Graphics System eXtension) rendszerrel), 512x512 pixel felbontáshoz - a meglévő 80x24 remek kiegészítésére.

Ezt az alaplapot lehetett megvenni külön is, Minus Big Board néven, illetve Superkit elnevezéssel billentyűzettel, monitorral, lemezes meghajtóval programokkal és leírásokkal kiegészítve (Z80A 4 Mhz, 64 kByte RAM, 12 colos monitor...)

1983-ban újabb rendszert adtak ki, a Task 3 fedőnevűt (valószínűleg a max. 3 terminálhoz engedélyezett csatlakozása miatt). Ebben még mindig Z80 processzor dolgozott, de már 192 kByte (768-ra is bővíthető) memória felett rendelkezhetett, nem elfeledkezve az 5/10/20/40 MB méretű merevlemezek használatáról sem.

1985-ben még piacra dobták utolsó hardverüket a Kyber Polips rendszert (amely ismét csak a 8 terminálos képességéből kapta a polip nevet), amely 256-1024 kByte memóriával, 1 MB kapacitású floppylemezzel és 20-100 MB méretű merevlemezzel volt felszerelve. A korábbi CP/M és MP/M operációs rendszert itt már a Turbo Dos váltotta fel.
A cég ezután már nem foglalkozott tovább számítógépek tervezésével, számítógépes grafika terén folytatták, pl. CAD szoftverrel vagy grafikus kártyákkal.

A poszt végére jöjjön egy kicsit könnyedebb légkör, eltávolodunk az üzleti alkalmazásoktól és a gépépítők lelkes táborától, vagyis megemlékezünk az olasz piacra szánt MSX gépek újabb képviselőivel (lásd korábbi posztban).

Fenner, az olasz "MSX-importőr"

A japán MSX szabvány (link) számos gyártója, hogy növelje az eladott gépek számát (illetve bevételüket), eladta a gyártási licencét a világ más országaiban működő cégeknek. Ezek utána saját márkanév alatt árusították, vagy erre a célra létrehozott cégnév, vagy már egy befutott kereskedői hálózat égisze alatt.

Olaszországban ez pl. a Fenner volt, elsősorban MSX, illetve MSX2 gépekkel (ezekből a szabványokból amúgy is rengeteg licencelt változat létezett).
Mindezek mellett megjelent Fenner név alatt floppy-meghajtó és meghajtó-interfész, joystick, mátrixnyomtató és 12 colos monokróm monitor is.

Fenner DPC-200, MSX gép 1983-ból

A Daewoo által eredetileg gyártott Daewoo DPC-200 olasz változata - ebből a gépből létezett még argentín (Talent), belga/holland (AVT), spanyol (Dynadata), német (Ce-Tec), francia (Yeno) változat is. A Fenner féle gép az eredetitől a gépház színében különbözött (lásd a mellékelt képen).

Fenner FPC-500, és Fenner SPC-800 MSX gép 1984-ből

A Fenner SPC-800 nem más, mint a Samsung SPC-800 gépének olasz változata. Elsősorban a billentyűzetben van változás, illetve hogy nincs rajta reset gomb.

Fenner FPC-500	Fenner SPC-800

Fenner FPC-900, MSX2 gép 1984-ből

Az egyetlen MSX2 szabványos Fenner-féle hardver, 256 kByte + 256 kByte RAM és VRAM memóriával (a többi 64+16 kByte RAM/VRAM memóriás gép helyett).

Folytatása következik...