Oké, most az elején leszögezzük, hogy nem minden ország (vagyis az Alpokkal kapcsolatba hozható országok) lesz itt, ilyen cím alatt ismertetve, csak az olasz, svájci és osztrák hardverek.
Ugye ide tartozna még Németország (keleti blokkos cikkben, NSZK és NDK máskor lesz úgyis), Franciaország (nagyon sok gép volt, külön lesz), Szlovénia (a keleti blokkos jugoszláv gépek mellé kell raknom), illetve Liechtenstein (ilyen gyártmányról nem tudni... :)
Olaszország
Elsőként lássuk az olasz számítógépeket, azon belül is kiemelve az Olivetti számítógépes pályafutását. Az 1908-ban alapított olasz cég írógépek gyártásával foglalkozott eleinte, sőt a harmincas években még a tengerentúlon is alapított gyárat.
Az ötvenes évek közepétől kezdve foglalkoztak a számítógépekkel, ők készítették el az ország első elektronikus (tranzisztorizált) mainframe számítógépét, az Olivetti Elea 9003-at (Elaboratore Elettronico Automatico). Ezekből 40, a kisebb változatból több, mint 100 került ki a megrendelőkhöz, de az alacsony eladások miatt (is) a hatvanas évek közepére visszavonultak a területről.
Ekkor kezdték meg a Programma 101 (Perottina) árusítását, amely a világ első asztali (méretű) kereskedelemben kapható számítógépe volt - majdnem 45 ezer darabot adtak el belőle.
Talán leginkább a programozható számológép kifejezés illik rá (még az elnevezését is így adták meg a dokumentumokban, hiszen 1964-ben átadták az elektronikai részleget a General Electric cégnek...)
Ezek után jöttek a korai elektromechanikus számítógépek (Olivetti A7 és A5), amelyeket leginkább könyvelésre alkalmaztak - a beépített 16 karakter/másodperc sebességű írógép írta ki a betáplált, beprogramozott adatokat.
Erőteljesen hajlamosak voltak a meghibásodásra, előfordult hogy a nyomtatási feladatba is belesült, több órányi munkavégzés után. (link)
Az 1975-ben készült P6060 immáron beépített lemezmeghajtóval (8", 250 kByte) és hőpapíros nyomtatóval (80 oszlopos, grafikus képességű) szerelt, 8-16 kByte RAM memóriával rendelkező, TTL-alapú processzorkártyákkal működő számítógép volt.
Későbbi társai, a P6066, illetve a 6040 kisebb-nagyobb memóriával, Intel 8080 alapú processzorral rendelkeztek. Az 1970-es években különféle szereltségű és célú hardvereket terveztek és gyártottak az olasz (és az 1972-ben alapított amerikai fejlesztőiroda, az ATC) fejlesztők, kezdve a már leírtakon át a banki terminálokon és a szövegszerkesztőkig.
Az első mai szemmel jobban számítógépnek tekinthető hardvert 1982 tavaszán jelentették meg - ez volt az Olivetti M20. Az IBM 5150-es gépének első európai vetélytársaként ugyan az első időszakban is csak évi több tízezer példány került eladásra, de hamarosan előjöttek a hátrányok is.
Az ismert Z80 processzor 16 bites változatára, a Z8000 processzorra (4 Mhz) épülő számítógép az új megoldások (és a máshol nem igazán elterjedt módszerek) miatt jelentős inkompatibilitással küszködött, főleg az új IBM gép hamar elfogadott szabványaival szemben.
A saját operációs rendszer nem tette lehetővé más rendszerek adatainak fogadását, így a szoftverellátottság is szűkös volt.
A gépet egy 12 colos monitorral szerelték, amelyen maximum 4 színben látható 512x256 pixel felbontás volt elérhető, a memória mérete 128 és 512 kByte között változott. Egy bővítőkártyára került fel később egy 8086-os processzor, hogy a számítógép képes legyen a CP/M illetve az MS-DOS operációs rendszer használatára is.
Ezt továbbgondolva jelent meg 1984-ben az Olivetti M24, amely elődjénél már jóval kompatibilisebb volt az Intel termékekkel, hiszen ebben már egy 8 Mhz-es Intel 8086 tette a dolgát (akár kétszer gyorsabban is, mint a 8088-assal szerelt IBM gépek).
Az alap 128 kByte memória bővítőkártyákkal 256-ra, vagy 640-re volt bővíthető, a rendszer pedig az MS-DOS 2.1 mellett a régi Olivetti rendszer és a CP/M használatára is képes volt.
A különféle monokróm és színes monitorokon akár 640x400-as felbontás is elérhető volt (persze színesben ez 320x200 lett).
Az ezt követő M24 SP változat már 10 Mhz-en működő processzort, alapból 512 kByte memóriát és egy 10 MByte kapacitású merevlemezt is tartalmazott.
A sikeres fejlesztéseknek (és az amerikai AT&T céggel kötött együttműködésnek) köszönhetően az Olivetti 1986-ban már fél millió számítógépet értékesíthetett. Ebből több, mint 200 ezret Európában, illetve majdnem ennyit az Államokban is - Franciaországban Logabax Persona 1600, Amerikában pedig AT&T PC 6300 illetve (később a Xerox céggel kooperálva) Xerox 6060 néven.
Az M sorozat újabb tagjai 1987 környékén/után jelentek meg; vagyis az M28/M28 SP (80286), valamint az M380 (80386). Az M20 egyedi változatának tekinthető még a Dél-Afrikába szánt/fejlesztett M19 is, amely egyedi utólagos módon volt merevlemezzel bővíthető.
Az Olivetti gépek további ismertetése (más olasz hardverekkel egyetemben) a következő részben folytatódik.
Selcom Lemon II / IIe
Az érdekes Lemon II név valószínűleg arra uta, hogy ez egy olasz Apple II-klón (alma helyett citrom - akár mint a magyar narancs:).
Az 1983-as gép processzora az eredetivel megegyező MOS 6502 volt, de az elődnél már az alapkiszerelésben több memória dolgozott (48-64 kByte, 128 kByte-ra bővíthetően).
A csak 8 szín kezelését 280x192/560x192 pixel felbontásban tudta megvalósítani, míg szöveges felbontása 40x24 volt (amelyett külön bővítőkártyával lehetett 80x24-re tornázni).
Hasonló bővítési lehetőséggel CP/M operációs rendszer használatára is alkalmassá vált. A leírás alapján nem egyértelmű, de a Selcom Apple-klónoknak több változata volt elég rövid időn belül. Kezdetben a gyártó még nem igazán készre szerelt állapotban, számítógépház nélkül árulta a rendszert, amelyet hamarosan már változtatás követett.
Ez a változtatás nagy mértékben megnövelte a keresletet a teljesen kompatiblis AppleII-változatra, így új gyártópartnert keresett, amelyet megtalált a JEN electronics képében - aki az általa gyártott termékeket már Selcom by JEN névvel ruházta fel.
Kis idő után az alapgépet követte a második, a 64 kByte memóriás változat, majd pedig a Z80 kiegészítő processzorral szerelt hardver, a Biprocessor 64 is. 1984-ben kiadásra került a Biprocessor 64C, amelynél a házba már egy lemezmeghajtó is helyet kapott.
Ugyanilyen lemezmeghajtók mellé szerelve egy kis képernyőt, készen is állt a Lemon II portable "hordozható" változat :)
Az Apple IIe számítógép is kapott helyet a Selcom-kínálatban, természetesen Lemon IIe néven. A termékkínálat végére pedig egy XT-klón, a Lemon intelligent PC-EXT került a 4,77 Mhz-es Intel 8088 processzorával.
Ausztria
Az osztrák Mupid gépek (Multipurpose Universal Programmable Intelligent Decoder) érdekes hardverek, hiszen eredetileg BTX (Bildschirmtext) videotex hardvernek szánták őket, de (bizonyos korlátozásokkal) otthoni számítógépnek tekinthetők.
Videotex: Központi adatbázisból interaktív módon lekérhető adatsugárzás, televízióra vagy telefonvonallal kiegészített dekóderes számítógépre. Elektronikus információs-kommunikációs rendszer, vagyis a BTX (videotex) felhasználók egymással való kommunikációja, telex/teletext közötti kommunikáció, illetve telefax állomásokkal is.
A teletext, a videotext és a data broadcasting történetéről röviden magyarul itt lehet olvasni: (link)
A Mupid számítógépet a grazi egyetemen fejlesztették 1980-83 között, majd ekkor alakult meg a részvényesek cége a Mupid Computer Gesellschaft (Mupid Computer Corporation) ennek gyártására is.
A 3 Mhz-es Z80A processzorra épülő hardver 64 kByte RAM memóriával és kiemelkedően jó színkezelési képességekkel rendelkezett (az osztrák videotex szabvány követelményei miatt), hiszen 4096 színű palettával rendelkezett (a többi célhardverrel ellentétben). A ROM-ba ágyazott rendszer Basic-szerű jegyeket viselt magán, de egyfajta köztes állapotban, új program szerkesztéséhez, írásához bizonyos adatokat a központi rendszerről kellett letöltenie. A rendszerhez kapcsolt külső lemezes egységek valamelyikével (5,25" vagy 3,5") még "helyi rendszer" is létrehozható volt.
A Mupid 2 1983-as változata (4 Mhz, 64+64 kByte RAM) fejlettebb szabvány használatára is képes volt, jobb billentyűzettel, grafikus felbontással rendelkezett (pl. SCART kimenete is volt), sőt még lehetőség volt elemmel táplált, 128 kByte CMOS memóriával is kiegészíteni, hogy pl. lehívott oldalakat, BASIC programokat tároljunk rajta, vagy RAMdisk módjára használjuk.
Sőt létezett egy ún. Mupid kiegészítő kártya is, PC számítógépekhez (ISA csatlakozós bővítőkártya), amellyel el lehetett érni a használt szervereket.
A gyári Mupid gépek (amelyekből összesen 40 ezer készülhetett) mellett más köntösben is elérhetőek voltak ezek a gépek; a Siemens T3110 és a Grundig PTC 100 valójában Mupid belsőt takart.
A grazi Információ Feldolgozó Intézet honlapján (történelmi oldalán?) számos képet találni a Mupidról, illetve egy-egy rövid videóban magáról a gépről illetve a BTX-ről is információk láthatóak magyar nyelven!
Ezeket a videókat csak letölteni lehet, alapból megnézni nem (mpg formátumban vannak fenn), de működés közben is látható az egész (ugye nem mai a felvétel).
Videók (link) oldalon a Bildschirmtext, G. Greiner, G. Kovács (ungarisch nachvertont) videólinket keressétek.
Képek a Mupidról (link), képek a Mupid 2-ről (link)
Folytatása következik...
