Mostani Zenemlék posztunkban egyveleg-szerűen teszünk említést kisebb-nagyobb játékokról és zenéikről.

Lost Patrol

Az 1990-ben megjelent akció/szerepjáték/stratégia hibrid játékból (Amiga, Atari ST, DOS) sokaknak a nehézsége, vagy az időről-időre felbukkanó kézzel rajzolt képei, a térképen haladás közbeni reménykedés vagy a minijátékok maradt meg emlékezetében, van pedig aki csak az andalító zenéjére emlékszik tisztán. Ehhez itt is segítséget nyújtunk...

Az Amigás végigjátszás (link), gitáros verzió (link), 2009-es remix (link), instrumentális feldolgozás (link)
kjetiln - Lost Patrol (Trancefloor Remix 2008 Radio Edit) (link)

Külföldön nem meglepő, hogy eredetileg japán nyelvű konzolos játékokat fordítanak le rajongók a nyugati világnak érthetőbb angol nyelvre. Persze csak emulátoros felhasználásra, az emulátorban felhasználható ROM szerkesztésével (bár vannak példák egyedi kártyák gyártására néhány platformon...)

Itthon ennek nem igazán volt még nagy múltja (talán ez az első?), a Magyarítások Portál "honosítóbázis" oldalán a konzolok fordítása esetén eddig csak XBOX és Playstation játékok fordításáról tudtak számot adni... ez idáig.

Ugyanis egy Gingsz fedőnevű játékos/fordító elkészített egy teljes szöveges/grafikai fordítást a Nintendo 64-re megjelent The legend of Zelda- Ocarina of time játékhoz. (link)

A ROM (link) futtatásához az 1964 ultrafast változata ajánlott, a Project64 emulátorban megfagy a program- a grafikai szerkesztés/fordítás miatt.

Elérkeztünk a keleti gépek gépismertetőjének negyedik részéhez, amely valószínűleg az utolsó lesz (legalábbis jó ideig). Ismét előkerülnek nagyon kevés játékprogrammal rendelkező, illetve híresebb konzolok keleti változatai.

Gakken Compact Vision TV Boy

Ez a fura nevű (Japánban mondjuk nem meglepő) konzol 1983-ban jelent meg a japán Gakken cég által (oktatóprogramokat készítő cég).

Sajnos az összesen elérhető 6 darab játék sem mentette meg a konstrukciós hibáktól, ugyanis csak 1 játékos használhatta, illetve magát a konzolon helyezkedett el az irányítókar is.

A rendszer technikailag a kártyákkal futtatható PONG játékokhoz hasonlított, mivel a játékokban volt megtalálható a rendszert vezérlő mikrokontroller. 2 kByte memóriával rendelkezett, 8 színű palettából 4 megjelenítésére volt képes 128 × 192 felbontásban.

Bár bukták a konzolpiacra való betörést, korábbi (és későbbi) termékeik, oktató jellegű hardvereik, könyveik, Gakken LCD Card Game LCD-játékaik ("kvarcjáték"), illetve zenei DIY-hardvereik (csináld magad), mint pl. analóg szintézerek (bár inkább alapjai némi moddolásnak: link) és tereminek (link) ma is ismertnek számítanak bizonyos körökben.

Most folytatjuk a múltkori James Bond Boretró-történelmet, amikor úgy hagytuk abba, hogy elérkeztünk 1997-be, a Nintendo 64-re...

GoldenEye 007

Az új konzolra, a Nintendo 64-re megjelent FPS (lopakodó-betétekkel tarkított) játék, amelyben nagyobb részben az azonos film cselekményeit vihetjük végig. A játék nagyon jó értékeléseket kapott, sőt a platform harmadik legtöbbet eladott játékává vált, több mint 8 millió eladott példánnyal.

Eredetileg a játéktermi lövöldözős játékokhoz hasonlító "megyek egy meghatározott vonalon, ahogy a program vezet, közben lövök mindenkit" megoldásban gondolkoztak, majd később váltottak a szabad mozgásra. Még az N64-re váltás előtt a GoldenEye 007 egy 2D akcióplatformer játéknak volt kigondolva SNES konzolra. Érdekesség, hogy megjelenésekor rákerült (erőszakossága miatt) a német fiatalság-veszélyeztető tiltólistára (vagyis nem lehet az itteni játékokról cikket megjelentetni, kihelyezni a polcokra, illetve fiatalkorúaknak eladni).

A cartridge nem csak multiplayer (osztott képernyős) módokat, hanem egy teljesen működő ZX Spectrum emulátort is tartalmazott, a fejlesztő 10 játékával. A fejlesztés alatt próbából beépített (miszerint tud-e az N64 Spectrum-emulációt futtatni) lehetőséget a kiadás előtt kikapcsolták, de nem tették elérhetetlenné.

Ezt rajongói emulátoron futtatható patch segítségével megoldották - így működővé téve. Bővebb információk (link) és videó (link).

Elérkeztünk a téma harmadik posztjához, ahol a Nintendo korabeli megoldásairól ejtünk pár szót.

Teleplay modem (+ Sega Edge-16)

A Teleplay modemet alapjául szolgáló első prototípust Ayota modem néven Nolan Bushnell (az Ataris) és Keith Rupp készítette, de a 300 bit/mp sebességű átviteli sebessége 1992-ben nem igazán volt elég a NES grafikájának továbbítására.

Később, már csak a Keith Rupp által alapított cég fejlesztette tovább a Teleplay modemre keresztelt hardvert, amelyen már 2400 bit/mp átviteli sebesség volt elérhető. Sőt a Super Nintento és a Sega Genesis kompatibilitásra is figyelni akartak- például a platformok közötti játékokhoz.

A cél tehát nem simán letölthető játékok használata, hanem a játékosok közötti kapcsolat teremtése volt- illetve beépített billentyűzet csatlakoztatási lehetőséggel, kezdetleges böngészési felülettel is rendelkezett. Azonban egyik cég sem tette hivatalossá a kiegészítőt, illetve nem fejlesztettek rá programot - a három cégen belüli játék meg sem jelent.

A Sega az AT&T társassággal próbálkozott ilyen irányú fejlesztéssel- (Edge-16, 48000 kbps) bár abból sem lett semmi, hiszen az előfizetési rendszerű szolgáltatással (szerverekkel, vagy közvetlen kapcsolattal), a már kiadott játékokkal való kompatibilitásával, vagy a mentési lehetőséget biztosító memóriakártyákkal operáló rendszert kevesebb, mint egy évvel a hivatalos bemutató után magára hagyták.

Az AT&T szerint a 16 bites korszakra történő fejlesztés kissé már veszélyes... később a Sega is a 32 bites korszakra koncentrált (1994), részben a 32X, részben a Sega Saturn tekintetében.

Erről tudomást szerezve a Teleplay fejlesztői és befektetői a versenytől "megijedve" megpróbálták idő előtt, illetve hivatalos licensz nélkül árusítani a modemet- nem is fogyott belőle, így egy éven belül be is fuccsolt az egész ötlet.

A keleti (elsősorban japán) piac újabb gyöngyszemei következnek az elmúlt harminc évből. Ebben a rövidke részben a Sharp és a Nintendo együttműködésének gyümölcseiről olvashattok, elsősorban a Nintendo Famicom tekintetében. A következő részben mindenféle egyéb, nagyon ritka konzolkezdeményekről, speciális változatokról és oktatókonzolokról lesz szó.

Sharp Famicom Station

1986 környékén a Nintendo és a JTB elkezdte kihelyezni szerte a japán videójátékboltokban a Famicombox elnevezésű hardvert, amelynek segítségével 15 különféle Famicom játékot próbálhattak ki az érdeklődők. Tehát egy konzolpróbáló hardverről van szó, amelyhez speciális kártyák tartoztak- vagyis normál Famicom játékok nem működtek rajta.

Ugyanis részben nem kezelt bizonyos memóriafunkciókat, a speciális lockout-chip még más érintkezőkkel is kommunikált, mint a normál konzolok esetében.

A "monstrumhoz" 3 kontroller volt fixen csatlakoztatva, 2 szabvány NES kontroller (egy Famicom géphez!) és egy Nintendo Zapper fényfegyver.

Ebben a gépismertetőben a 16 bites konzolok időszakának egy kevésbé ismert (a Megadrive és a SNES mellett úgymond eltörpülő) konzoljáról emlékezünk meg, a korszak első konzoljáról - 1987-ben jelent meg Japánban PC Engine néven. A konzolnak 1995-ig számos különféle hivatalos és nem hivatalos változata jelent meg, ezek kisebb-nagyobb mértékben eltértek (általában fejlesztések és külső megjelenés terén) az eredeti változattól.

A konzolt a Hudson Soft és a NEC cég hozta létre, ugyanis a Nintendo nem vette meg a Hudson Soft technikai megvalósítását, nem érdeklődött utána - így a NEC felé fordultak a hardverötletükkel- amely végeredményben több processzor/segédprocesszor együttes megoldása volt.

A nyolcvanas évek második felében, amikor a VHS kazetták még bőven használatban voltak filmek (videótékák), ismertetők (gépek és műszerek szerelési útmutatói), táblás játékok kiegészítői (játékismertetők, háttértörténetek) és egyéb felhasználás kapcsán... megjelentek olyan "játékkonzolok", amelyek ezen kazettákat használták háttértárnak, és a játékokat fényfegyver segítségével lehetett játszani. Mindegyik megvalósítás vége bukás lett, talán ezért is lesz új információ az olvasóknak.
Mivel ezen hardverek összességében nem tesznek ki gépismertetést, ezért ebben a rovatban kerülnek ismertetésre.

Az első ilyen próbálkozás a NEMO (Never Ever Mention Outside) kódnevű (Control-Vision néven is ismert) volt, amelyet Tom Zito fejlesztett ki 1985 környékén az Atari alapítójának játékfejlesztő cégénél, az Axlonnál. A fejlesztés első lépcsője egy módosított Colecovision gép volt, amely különböző képeket sugárzott a VHS kazetta lejátszott jelére.A következő lépés egy befektető (jelen esetben a Hasbro) belépése volt 7 millió dollárral.

Ezen együttműködés 1986-ra 3 próbajáték készült el, valamint a későbbi Sega CD-re (és egyéb platformokra) megjelent (de a kezdetben ide készült/fejlesztett) Night Trap és a Sewer Shark. Azonban mire a Sewer Shark felvételei elkészültek, a Hasbro 1988-ben kilépett a projektből. Ezen két utolsó játék jogait Zito megvette, így a későbbi cége segítségével megjelenhettek az említett CD alapú platformokra.

A konzol 1989 januárjában jelent volna meg, de a Hasbro 2 hónappal a megjelenés előtt a várható ár miatt fújta le az egészet - 300 dollár körüli árával esélye nem lett volna a korabeli NES vagy a Sega Genesis ellen.

A NEMO prototípusának bemutatója alatt felvett videó (a Hasbro fejeseinek tartott bemutató) megtalálható a Night Trap Sega CD változatán (egy kód beírása után). A videón pedig éppen az akkor még csak Scene of the crime néven futó Night Trap prototípus játékkal játszanak (link).

Az ezt követő VHS alapú konzolok már megjelentek a boltok polcain...

A blog a különféle egyéb elfoglaltságaim, illetve időhiányom miatt november hónapban nem fog újabb poszttal jelentkezni (talán esetleg csak valami rövid linkkel, képpel).

Körülbelül december hónap elején lesz újabb írás az oldalon, ha minden úgy alakul.

Folytatódik a régi előfizetési és multiplayer rendszerek rövid ismertetője - és mivel a Sega rendszerével fejeztük be múltkor, most a későbbiekre kerül sor először.

Sega rendszerek

Saturn SegaNet / Sega NetLink

Ezek a szolgáltatások mind a SegaNet név alatt eredeznek, amely a Sega által biztosított online szolgáltatást takarja. Ez a Saturn konzolhoz 1996-ban, a Dreamcast konzolhoz pedig 2000-ben jelent meg. Ezek modemmel, betárcsázós kapcsolattal és egyes esetekben központi szerverekkel operáltak.
A Sega Saturn konzolhoz kapható volt egy Netlink modem, amellyel a konzolt internetre lehetett kapcsolni. A módszer természetesen a korabeli dial-up (betárcsázós) rendszert használta normál telefonvonalon.

A modem Japánban 14,4 kbps, míg Amerikában 28,8 kbps sebességgel volt képes csatlakozni - akár megfelelő beállításokkal a saját internetszolgáltatónkra is.

Mivel Amerikában központi szerver nélkül történt a gépek (játékosok) összekapcsolása, akár ma is lehetőség van a hardver (rendszer) használatára - csak a telefonvonalra kötött konzolok és a telefonszám kell.
Japánban a rendszert szervereken keresztül üzemeltették, és feltöltős chipkártyákkal (Saturn Media Cards) lehetett használni (kb. 100 játék ára, egy 2000 jenes feltöltőkártyán). Ezeket a szervereket a DreamCast SegaNet megjelenésekor azokra állították át (így az ottani hálózat nem használható már kb. 2000 óta).

Ebben a posztban (amely valószínűleg folytatódni fog), logikai, ügyességi játékok zenéit idézzük fel, a korszak ismertebb és kevésbé ismertebb példáival - a lényeg azonban nem a játékmenet, hanem a játékok zenéje.

Deflektor

Egy 1987-as logikai/stratégiai játék (Amiga, Amstrad, Atari ST és 8 bites gépek, C64, ZX Spectrum) amelyben egy lézersugarat kell a tükrök megfelelő beállításával végig vezetni a pályákon, hogy minden fellelhető aknát felrobbantsunk - a lézersugár és a vezető rendszerek túlterhelésére is figyelve.

A játékból feldolgozás is készült, Deflektor X4 címen (az eredeti készítők engedélyével) Windows és Macintosh rendszerre (link).

Amiga gameplay (link), Spectrum gameplay (link)
A játék zenéjét Ben Daglish szerezte - a fővideóban a C64-es verziót lehet meghallgatni.

Ebben a (nem egy) részben olyan konzolkiegészítőkről (és otthoni számítógépek hálózatba kötéséről) lesz szó, amelyek még a Playstation és Xbox rendszerek előtt működtek, és a játékosok hálózatra lépését tették elérhetővé, segítették. Ezek a rendszerek több játékos játékot, játékok és demók letöltését, közös kommunikációt és játéklehetőségeket kínáltak kisebb-nagyobb mértékben, áron és variációban. Az első írásban nem lövünk el minden poént, most csak egy maroknyi módszerről lesz szó.

1983 előtti rendszerek

Atari 2600 GameLine

Igen, már a nagy öreg Atari 2600-asra is létezett ilyen szolgáltatás, mégpedig GameLine néven. Az AOL Inc. (korábbi America Online) alapjai/őse 1983-ban még Control Video Corporation néven létezett, és kiadott egy kiegészítőt ilyen néven, illetve üzemeltette a háttérszolgáltatását is.

(a kártya tudott még Sears Video Arcade, Colecovision (az Atari 2600 futtató kiegészítővel), a Coleco Gemini, az Intellivision (a System Changer kiegészítővel) és a Columbia Home Arcade gépekkel is működni)

Múlt hétvégén létrehoztam egy közvéleménykutató kérdőívet, és több helyen megosztottam (ahol van/volt esély, hogy a blogtémát kedvelő/ismerő látogatók felfigyeljenek rá).

Azóta körülbelül 50-60 látogató nyitotta meg az erről szóló posztot, és ebből 16-an jutottak el oda, hogy megosszák a véleményüket. Az igazat megvallva nem számítottam több tucat válaszadóra, de talán ezek közül néhányan érdekesnek és elfogadhatónak találják a blogot (mármint azok közül, akik eddig nem ismerték), és már ez is pozitívum.

Most ebben a kis szösszenetben elemzem az eredményeket (bár tudomásom szerint a szavazás után meg lehet nézni az eredményeket).