Néhány retró számítógépes Facebook csoportban felbukkant (ismét?) a magyar fejlesztésű játékok ügye, miszerint a nem kevés magyar fejlesztésű játékot listába, felsorolásba kellene rendezni. Mivel ez korábban ide is tervbe volt véve, így most megpróbálunk kisebb-nagyobb részletességel minél több magyar vonatkozású játékról írni- a nem kevés mennyiség miatt nem egy poszton belül.

Elsősorban magyar fejlesztésekre, de azon kívül magyar programozók által készített konverziókra és portolásokra térünk ki. A lista részben fejlesztők szerint fog felsorolást tartalmazni, részben másként, majd kialakul- de a különféle platformok mindenképpen vegyesen lesznek.

Perihelion: The Prophecy

1993-ban Amigára megjelent sci-fi szerepjáték (belső nézetes), a Morbid Visions egyetlen fejlesztése, a brit Psygnosis adta ki.

A játékot 3 magyar készítette; Tóth Edvárd (grafika, design),  Szentirmay Gyula (programozás) és Végh Zoltán (hangok és zene).

A Perihelion világában a tudomány keveredik a mágiával, a géntudományok az okkultizmussal, a mutációk megléte mindennapos dolog; itt hat egyedi fajhoz tartozó karaktert irányíthatunk, akik immunisak a felszínt uraló vírusra. A játék kicsit Dungeon Master, kicsit Laser Squad, poszt-apokaliptikus/cyberpunk környezetben és hangulattal.

Ez a Boretró poszt részben keverve lesz némi Névjegy rovatba (hirdetések és reklámok) tartozó képpel és információval, de mivel főleg játékok borítói lesznek felsorolva, maradt ez a rovat.

És hogy miről is szól a Ladies on cover? Ahogy a címből már adódhat, nők/hölgyek/lányok a borítókon (vagyis a játékok borítóin), magukban a játékokban, illetve konzol vagy játékhirdetésekben is- hiszen régi "alapvetésnek" számít, hogy nővel mindent el lehet adni.

Az, hogy akkor és most mi számít/számított erotikus vagy csak kihívó képnek, tartalomnak, nem a poszt célja- egyértelmű volt a fejlesztők és kiadók/forgalmazók szándéka, még ha a játék nem is volt olyan témájú: a borítóval már vásárlókat fogjanak meg. És hogy sikerült-e? Most ezt úgy tudhatjuk meg, hogy ha valaki rákeres a feltüntetett játékokra az interneten- ezért információkat nem írunk le :D

(A posztban kihívóan erős 18+ kép nem szerepel- azért még a játékborítók terén akkor sem szálltak el... a borítót bárki láthatja, bizonyos határokon belül maradtak.)

A Custer's revenge csak illusztráció, nem erotikus játékok bemutatója lesz a dologból...

A blog az augusztusi hónapban a korábbiaknál (egy-másfél hetente új poszt) is ritkábban fog frissülni, részben pihenési célból, részben pedig másik személyes hobbim időleges előtérbe helyezése miatt.
A júliusi hónap számomra is meglepő, a bloghoz képest nagy látogatottsága reményeim szerint legalább egy maréknyi rendszeres és rendszertelen látogatót hozott, ezért jelzem (számukra is), hogy jelenleg még egy személyes oldalként a rendszertelen frissítések eddig is jellemzőek voltak :)

Nem mondható biztosra, hogy egy bejegyzés sem fog születni (talán már volt ilyen az elmúlt 2,5 évben), de az sem, hogy ezen kívül egynél több lesz még.

Gondolom mindenki tudja, hogy ha a blog Facebook oldalát kedvelitek ("lájkoljátok"), akkor minden bejegyzésről azonnal értesülhettek- akárcsak a régi módszer, a hírolvasó RSS feed használatával.

Július huszonharmadika fontos nap az Amiga számítógépek történelmében, ugyanis ekkor jelent meg 1985-ben a Commodore Amiga 1000 számítógép, az Amiga számítógépek első változata.

A gépismertető feladata nem a cég történelmének széles körű ismertetése (az más posztba tartozik), de címszavakban a kezdeti idők és a prototípus fejlesztésének története nem maradhat ki az első Amiga megismeréséhez.

Az Amiga története még a nyolcvanas évek elejére vezethető vissza, amikor Jay Miner - még az Atari egyik fejlesztőjeként (résztvett a 2600, a 400/800 8 bites gépek fejlesztésében) - újításokban gondolkodott, a 68000-es processzorcsaládra akart fejleszteni.
Az Atari elutasítása (nem kell több számítógép a piacra) miatt kilépett a cégtől (plusz számos más mérnök és programozó is, mivel nem fizettek ki olyan bónusz pénzeket, amelyekről évek óta szó volt).

Később került be a Hi-Toro céghez (a vezető tervező szerepe megüresedett), ahol alelnökként külön részlegen elkezdődhetett a személyi számítógép fejlesztése, amelynek prototípusa a Lorraine nevet kapta a cég elnökének felesége után. A cég videójátékkonzolt akart, de Miner is örülhetett- hiszen bővíthető volt magas színvonalú személyi számítógéppé is. Feltételként szabta belépéséhez, hogy olyan gépet tervezhessen a Motorola 68000 processzor köré, amely mind számítógépként, mind videójáték formában újdonság lehetett.

A gépismertető-sorozat a harmadik részéhez érkezett, íme:

Homelab-család

A Lukács-testvérek (illetve Lukács József és Lukács Endre közül az idősebb, József) a nyolcvanas évek elején egy akkor már nem létező amerikai cég, az Ohio Scientific Challenger számítógépének (amelyet 1978-ban a korabeli gépek árának töredékéért, 300 dollárért árultak) mintájára elhatározta, hogy a magyar fiatalok részére ő is létrehozza a megfizethető számítógépet. Testvérével alkotott kettősét elnevezte HOMELAB-nak, és így láttak neki a hardver (József) és a szoftver (Endre) megtervezésének. A kezdeti Homelab még nem váltotta be a saját maguknak felállított reményeket és elvárásokat, de az 1982 elejére elkészült Homelab II már inkább.

A Homelab II számítógépből kb. 200 darab készült, amelyből kb. a felét számítógépépítő klubban (HCC) készítették el, a másik felét pedig a (a kezdeti Boscoop szövetkezet és a későbbi gyártó PERSONAL Agroelektronikai GT) BOSCOOP Personal gyártotta le (Boscoop) Aircomp-16 néven körülbelül 100 példányban.
Azonban a gép ára az akkori viszonylatban (a fejlesztő szerint is) soknak számító 27 ezer forint volt.

(Ha jól látom, készült belőle nagyon kevés, valódi tasztatúrás változat is, talán ez volt a Boscoop Personal GT Aircomp-32?)

Az Aircomp-16 két, névben nem különböző változatban készült, fehér (szappanosdoboz néven ismert) és fekete változatban. Bár nevükben nem különböztek, hardverükben igen- mind a megbízhatóság, mind pl. a kazettás tárolóegység vagy a billentyűzet működése tekintetében is az első (igazából nullszériás tesztpéldányoknak beillő) változatoknál hátrányba kerültek a felhasználók.

Az 1983 közepére elkészült harmadik változat, a Homelab III már a gyártási körülmények megváltozása (alkatrészek elérhetősége, meglévők drágulása) miatt "átalakult" számítógépből számítógép-kitté (10 ezer forint körüli árral).

Vagyis Lukácsék az alaplapi NYÁK-lemezt, leírásokat, billentyűzetet és a dobozt, valamint az EPROM-ba égetett saját fejlesztésű BASIC-értelmezőt biztosították- minden további a lelkes, kísérletező (és számítógépet szerezni óhajtó) vásárlókon múlt.

Folytatódik a felsorolás a magyar számítógépekről (főként) a nyolcvanas évekből, a Commodore-korszak előtt.

Videoton TV Computer (TVC)

Az Enterprise angol számítógépet tervező cég egyik korábbi projektjének licencét vásárolta meg a Videoton 1984-ben, amelyet a hazai viszonylatok miatt több helyen módosítottak (pl. az alkatrész-ellátás miatt).

A Videoton számítógépéből három verzió készült, amelyek memóriában, alaplapban és BASIC-verzióban különböztek. Az iskola-számítógép program keretén belül összesen kb. 12000 példányt gyártottak állami megrendelésre az első két változatból.

Processzor: Z80A, 3,125 Mhz órajellel
Memória: 20 kByte ROM (rendszer és BASIC), 32/64 kByte RAM, és 16 kByte videómemória (vagy 64kB)
Hang: 1 hangcsatorna (16 hangfokozat, rendszerórajel leosztásával előállítható frekvencia, illetve 4 bites D/A konverter érhető el)
Kép: Az elérhető logikai felbontás az újszerű megoldásnak (a jelet pl. egy CRTC állította elő) megfelelően 1024x960 volt, amelyet a rendszer számított át grafikus módokban való alkalmazáshoz; 16 színnél 128x240, 4 színnél 256x240, 2 színnél 512x240 pixel felbontást, illetve a max. 24x64 karakter szöveget.

A 32k és a 64k változat között csak a rendszermemória (RAM) mennyisége és az alaplapváltozat jelentett különbséget- a 64k+ változat ennél jóval többet jelentett. Ott a fejlesztett és javított TVC Basic, a floppyvezérlés és a 64kByte méretűre bővített (a korábbi 16-ról) videómemória tartozik a legfontosabb újítások közé (meg az, hogy az új BASIC nem volt teljesen kompatibilis a régebbi változattal. De létezik megoldás dualBASIC beépítésére...).

A hardver több bővítés csatlakoztatását is lehetővé tette, így készültek hozzájuk ilyen bővítések; Epromégető, hangbővítő kapcsolások, cartridge, floppyvezérlő (720kByte kapacitású lemezekhez), nyomtató, soros interface, magnó, belső hálózati csatlakozás...

A jelen írással induló több részes sorozat a nevéből is adódóan a hazánkat is magában foglaló ún. keleti blokk számítógépeit fogja rövidebb-hosszabb formában áttekinteni. És ezt először (magyar blog révén) a magyar gépekkel, illetve a Magyarországon alkalmazott számítógépekkel.

Mivel magyarul számos információt lehet találni ezekről (mélyrehatóan), ezért nagyon bőven nem kerülnek kivesézésre a magyar gépek. A mellékelt információs gyűjtőoldalakon bőven lehet kutakodni, aki még nem ismeri úgy ezeket, és érdeklődik irántuk (ezekről mindenfélét ide lemásolni felesleges).

A COCOM-lista miatt a kutatási/fejlesztési területen, oktatásban és ipari felhasználásban is részben saját (vagy licencelt, illetve más módon szerzett) számítógépekkel dolgoztak a blokk országaiban, de a lista ilyen szempontból elsősorban az otthoni számítógépekre (tv-játékokra) tér ki. A fontosabb fejlesztések ennek ellenére elviekben megemlítésre kerülnek.

COCOM, illetve COCOM-lista (aki esetleg nem tudná)

A COCOM egy 1947-ben alapított bizottság, amely a keleti blokk országait sújtó kereskedelmi embargót irányította (Coordinating Committee for Multilateral Export Controls- Multilaterális (többoldalú) Exportellenőrzési Koordináló Bizottság). A COCOM-lista olyan technológiai termékeket tartalmazott, amelyeket tilos volt az embargóval sújtott országokba exportálni- a kétpólusú világ fegyverkezési versenyében történő lemaradást "előidézendő".
Az atomenergiai és a lőszerrel kapcsolatos listán kívül az ipari termékek listája volt a legnagyobb- ide tartoztak olyan termékek, amelyek mind civil, mind pedig katonai célra is felhasználhatóak voltak.
Így kerültek tiltó listára olyan termékek, mint a C64 (1985-ig), az Amiga, a korai IBM számítógépek, PDP mikrogépek, mainframe számítógépek, számos RISC processzor, telefonközpontok, távbeszélő berendezések...

A nyolcvanas évek vége felé a lista a fegyverkezést hátráltató rendelkezésből fegyverkereskedelmi intézkedéssé vált, valamint az ország hadiipara is inkább műszaki eszközökre épült. Így elsőként sikerült lekerülni az embargólistáról 1990-92 között. A COCOM 1994-ben megszűnt létezni, helyét a wassenaari fegyverkorlátozási keretmegállapodás vette át.

A lista kijátszására többször ipari kémkedéssel és megtévesztéssel került sor, olykor pedig a pénz volt a motiváció. Több elektronikai és számítástechnikai elem, alkatrész került másolásra, visszafejtésre, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő változatok készüljenek. De kijelenthető, hogy nem minden akkori és ottani termék (legális vagy nem) másolat, több országban saját fejlesztések is készültek. Számos korszakbeli gép pl. a Zilog Z80 processzorra, illetve másolatára épült.

Bár múlt év őszén volt már kint ez a felhívás, de ismétlés a tudás anyja :)

A RetEmu blog a gyakoribb tartalomfrissítés érdekében szerkesztő/cikkírót keres, aki hetente legalább egy-két hírrel, ismertetővel, friss videóval, érdekességgel szolgálná ki az olvasókat.
Megjegyzendő, hogy szerintem egy blog tartalmi értékét a posztok minősége, és nem az özönvíz-szerű, Facebook, tumblr, twitter oldalakra való hírfolyam-szerű bejegyzések adják meg. Így ezektől általában én tartózkodtam, de bizonyos mennyiségben és korlátok között feldobhatja az összképet.

Természetesen ha a bővebb, tartalmasabb írásokat érzed magadénak, és ilyeneket írnál, az akár még jobb is lehet (hiszen a blog eddig is részben ezeket helyezte előtérbe). Az eddig megismert rovatok (lásd oldalt a kategóriákat) és témák kellően lefedik az oldal témarendszerét, de egyéb idevágó, érdekes megoldásokra nyitott az oldal.

Én magam is folytatom természetesen az oldalt, ahogy időm és energiám engedi, ellenben a gyakoribb posztok nem ártanának, ezért is a felhívás :D
Mellékesen még van kiadó hely az oldal Facebook-csoportjának szerkesztői, tartalmat hozzáadó posztjára (ide helyezve a fentebb említett hírfolyam-dolgokat), illetve keresünk még egy, blog.hu sablon szerkesztésben kiigazodó embert, aki az oldal kinézetének javításában segítséget nyújtana.

A régi előfizetési és multiplayer rendszerek felsorolásának negyedik részéhez érkeztünk, amelyben elvileg a fennmaradó néhány, eddig kimaradt módszerről ejtünk szót (ismétlem, régi módszerek).

Nintendo GameCube Broadband Adapter and Modem Adapter

A két 2002-es kiegészítő (nevéből adódóan egyértelműen) egy a Nintendo Gamecube konzolhoz tartozó 56kbps sebességű modem, illetve egy Ethernetes hálózati illesztő volt, amelyek segítségével 6-7 játék vált interneten vagy helyi hálózaton keresztül több konzolon játszhatóvá- ezen hálózati játéklehetőség hivatalosan a konzol elérhetőségének végéig, 2007 tavaszáig létezett.

De a lentebb olvasható megoldásokkal privát szervereken és közvetlen kapcsolattal manapság sem megoldhatatlan a kapcsolat.

A helyi hálózatra készült játékok internetre kötött számítógép segítségével távoli kapcsolatot is létesíthettek a tunneling protocol alkalmazások (pl. Warp Pipe, Xlink Kai) használatával. Az első időkben felfedezték, hogy az ilyen számítógépek a szerverkörnyezetet szimulálva lehetővé tették nem hivatalos, hobbiprogramok, illetve másolt játékok futtatását is, illetve eleinte a Gamecube játékok dumpolását (képfájl-készítését) is így végezték.

A minap összefutottam egy videóval (mármint zenei videóval), amelyben a fő látványt a régi videójátékokhoz hasonlatos képi világ szolgáltatta- természetesen a zenével mély egyetértésben. Ennek kapcsán úgy gondoltam, kicsit feltúrom az internetet, hogy milyen hasonlókat készítettek az elmúlt években... természetesen maradhattak ki a felsorolásból, de ha leírjátok mi, frissítem a bejegyzést.

Junior Senior- Move your feet

Talán a legismertebb (valószínűleg "életkora" és populárisabb hangzása miatt), úgyhogy kezdjük a dán pop/rock/dance duóval, amely 2003-as számát lentebb lehet megnézni (ha még nem láttátok volna).

Az utóbbi pár gépismertető rovatban a keleti gépeket vettük sorra, most ennek ellentéteként a brit illetőségű Amstrad gépeket, hardvereket ismertetjük - vagyis inkább az Amstrad CPC vonalat

Az 1968-ban alakított Amstrad a kezdetekben még szórakoztató elektronikai (olcsó hi-fi rendszerek, tévék, kazettás magnók, később import erősítőkkel) eszközökkel foglalkozott, később tért át az otthoni számítógépekre.
Itt először a saját 8 bites számítógépeket gyártott, majd (miután megvette a jogokat a Sinclairtől 1986-ban) saját változatú ZX Spectrum gépeket (ezekről nem itt, hanem a Spectrum ismertetőben lesz szó) készített, a megmaradt eredeti példányok eladása mellett.

Később a szövegszerkesztő hardverek (Z80 alapú, monitorba épített CP/M rendszerek, egyedi szövegszerkesztővel és programokkal), valamint a PC-alapú asztali és hordozható számítógépek (egészen 486SX szintig) felé fordultak néhány kitérővel - egészen addig, amíg ismét a telekommunikáció / szórakoztató elektronika, set top box készülékek területére tértek vissza (ahol a BSkyB médiatársaság többségi tulajdont szerzett a cégben).

Az Amstrad fejlesztése még 1983 tavaszán kezdődött el, az akkori számítógéppiac (a jövőbeli versenytársak) felmérésével; a cél ezek után egy megfizethető áru hardver volt, amelynek a gyártása sem kerül többe, ergo nyereséges lehet a kezdetektől. (A CPC gépek kódneve Arnold volt, az alaplapot avagy az egyedi chipeket is megszámozva vele).
Az Amstrad annyira nem volt benne a hardver- és szoftverfejlesztésben, hogy a gép házát (billentyűzetet és kazettás egységet) is szerződéses gyártókkal végeztették el, még azelőtt, hogy maga a belevaló hardver egyáltalán elkészült volna. Eleinte még a gép alapját a 6502-es (a C64, Apple II processzora) adta volna, de kis idő múltán kiderült, hogy a kezdeti fejlesztőduó nem elég képzett a kitűzött feladathoz. A következő csapat már több szakmai háttérrel és a kapcsolataik is jobb gyártási képzettséggel rendelkeztek. Végül, több érdeklődés után rábukkantak a Locomotive software cégre (akik épp a BBC Micro Basic rendszerét fejezték be), amellyel végül is elkezdték a munkát a szoftver megírására.

A Locomotive programozói a Basic parancsértelmezőt, fájlrendszert Z80 gépi kódban írták meg, majd jelezték, hogy az év végére a 6502-re való átkódolás nem lenne teljes (egy kitűzött határidő volt). Így felvetették, miért nem váltanak egyszerűen Z80-ra...?
Végül úgy valósították meg a hardvert kiszolgáló rendszert, hogy az elkülönült modulokból álló, az eddigieknél könnyebben programozható, a magas szintű programnyelvhez is elérhető megszakításvezérlést is sikerült eszközölniük. Ezeket a fejlesztési megoldásokat később a platformra programokat író cégek is sikerrel felhasználhatták a gyorsabb, jobb tervezés érdekében (nem kellett saját rutinokkal pluszban szenvedniük).

A gyártásnál is voltak kisebb bökkenők: bár az volt az Amstrad célja, hogy "legyen színes és legyen 64 kByte-os", benyögték, hogy igazából már elég sok alkatrészt megrendeltek (a még félig megtervezett hardverhez), meg amúgy is, jó lenne minél gyorsabban... Végül megfeszített tempóban, mindenféle hátráltató tényező ellenére 1984 tavaszán bejelenthették, hogy a gép készen áll a gyártásra- 1984 júniusában meg is jelent a boltokban (a monokróm-zöld képernyős 239, a színes 349 fontért).

A fentebb említett saját 8 bites számítógépek elnevezése az Amstrad CPC (Colour Personal Computer) - ide tartoznak az eredeti sorozat valamint a plus sorozat tagjai és az ezekre épülő országspecifikus változatok és klónok.

Ezt az összesített posztot arra használjuk fel, hogy számos, a mostani tavasszal látogatható retrós (is) rendezvényre hívjuk fel a figyelmet. Így először a rendezvények, utána pedig a rendszeres találkozók kerülnek sorra.

Április 19.
A Millenáris "B" épületében kerül megrendezésre az idei Veletech, ami egy igazi high-tech kütyübuli. Főleg mobiltelefonos, táblagépes és egyéb szórakoztató elektronikai újdonságokkal, érdekességekkel lehet majd szembesülni. Természetesen a Csokonai-retrókiállítást szervezők sem maradhatnak le egy ilyen rendezvényről, így az emeleti galérián kb. egy tucat retró masina lesz üzembe helyezve a retró masinákra ácsingózók megelégedésére!
További infok a hivatalos weboldalon (link) (Facebook esemény: link)

Helyszín: Budapest, a Millenáris B épülete (Nagycsarnok), a retró sarok a Galérián lesz.
Időpont: 2014. április 19. 10-18 óra
Belépő: 14-60 éves kor között 1000 Ft, amúgy ingyenes.

Április 26.
A tavaszi Play-It, ahol a Gamestar stand vendégeként fognak prezentálni néminemű retró videojátékos felszerelést, így például a PBall Gallery jóvoltából ismét lesz 4 db játéktermi flipper is ingyenesen kipróbálható üzemmódban.
További infók a hivatalos weboldalon (link)

Helyszín: Budapest, SYMA csarnok A és B épület
Időpont: 2014. április 26. 10-21 óra
Belépő: helyszínen már 1800-2500 Ft körül is

Az eddig tavasszal megrendezett Retró videójáték- és kvarcjáték kiállítás részben ezen rendezvények miatt őszre helyeződik majd át.