Az Atari (akik a 2600-as kiadásának évfordulójára játékok újragondolását hozták létre böngészőben az Internet Explorer Team segítségével - jelenleg 8, de később 100 klasszikus válik játszhatóvá -, de nem írtam külön róla: link) ismét kitalált valamit: limitált darabszámban valódi Atari 2600 konzolba építettek bele mai számítógépet, az amerikai Hard Drives Northwest segítségével.

A régi gépben immáron egy Intel DQ67EP alaplappal egy 3,4Ghz-es Intel I7 2600S processzor működteti az Asus Radeon 1 GB-os EAH6570 videókártyát, a 8 GB DDR3-as Kingtson memória és a 120 GB méretű SSD winchester segítségével.

A gép kimenetei már nem úgy néznek ki, mint 30 éve. Van itt USB bemenet, eSATA aljzat, DVI/Displayport/HDMI csatlakozó és hangnak való csatlakozó is. A ház eredeti kapcsolóinál a bekapcsoló kapcsoló a Power gomb, a játékreset kapcsoló pedig a Reset gomb feladatát látja el.

Az egyik nehézségkapcsoló a Power LED, a másik nehézségkapcsoló pedig a HDD LED helyét adja. Maradt még a TV type és a Game select kapcsoló, ezek helyen egy-egy USB aljzat foglal helyet, mint előlapi USB. A cartridge helyén pedig a zárt rendszert hűtő ventilátorok kukucskálnak kifelé ketrecükből...

Ami azt illeti 2 példány ebből a moddolt PC-ből megnyerhető, ehhez követni kell FreddieW egyik Youtube-csatornáját, vagyis a másodikat (link) (az Old school videóposztnál volt róla szó korábban)

via Windowssteamblog / Extreme Windows Blog (link)

Most egy kis ismertető következik a több, mint 3 éves fejlesztésről, amely a Retrode (2) nevet viseli (korábban Snega2USB), és folyamatos javításokon, fejlesztéseken esik át. És hogy mi is ez?

Egy USB adapter, amellyel a konzoljátékokat (vagyis cartridge alapúakat) lehet számítógépre kötve használni az eredeti kontrollerrel (2x2 csatlakozó) nyomulva. A készítők szerint nem azoknak való, akik az emulátorokkal holmi letöltött ROM játékokkal szöszölnek, hanem azoknak, akik az eredeti játékaikat használnák megújult felületen, esetenként kihasználva az emulátorok adatmentési képességeit, illetve biztonsági mentést hozzanak létre.

A kiegészítő úgynevezett config fájlok segítségével részben konfigurálható, pl. az irányítók kezelésének módját, a gép USB kezelését változtathatjuk meg. A kiegészítő firmware-támogatása kielégítő, mind a korábbi Retrode 1, mind az új verziójú Retrode 2 frissíthető ilyen módon.

Eredetileg Sega Megadrive és Super Nintendo játékok használatára tervezték, de különféle, a használóik által is fejlesztett kiegészítőkkel (áramköri lapok, egyéb hardverek használatával) lehetőség van Atari 2600, Nintendo 64, Gameboy advance, Sega Pico (Japánban sikeresebb oktató-konzol kicsiknek), Turbografx 16/PC Engine, Virtual Boy (anyám...) játékok futtatására is.
Azok, akik nem elektronikai guruk, előrendelhetik némelyik kiegészítőt az év vége előtt (N64,Gameboy, Sega Master System).

Íme a kiegészítő működés közben egy kis Super Mario Kart futtatásával:

És a kiegészítő alapára 65 euró (limitált fémdobozos változat 99 euró), vagyis jelenleg kb. 19000 Ft, míg a kiegészítők 25-30 euró körül mozognak. Megrendelhető (vásárolható) a Retrode.com (link) oldalról, de ugyanakkor a hivatalos oldala, letöltésekkel, leírásokkal, fórummal a Retrode.org (link).

Most pedig egy kis szavazóshow következik. Érdekelne a dolog, hogy a látogató olvasók mely rovatokat kedvelik igazán. A rövid kishíreket, a kifejtős témákat, a zenei oldalt, több poén kellene, több kellene a technikai részlegből...

Most ezt válaszolhatjátok meg itt a kommentekben, illetve a lustábbja a szavazóoldalon is kifejezheti véleményét a dologgal kapcsolatban. Hogy könnyebb legyen kiválasztani, mikor melyikre gondolok, íme néhány példa azokról, amik a szavazóoldalon fel vannak sorolva (ott max. 3 választ is lehet megadni, illetve saját ötletet is lehet beírni). A szavazás szeptember utolsó napján zárul, de kommentek terén nincs ilyen időbeli megkötés.

- Zenemlék: a játékok (gyakran kevésbé ismertek) ismertetése, félig-meddig a hanghatásaira, zenéire koncentrálva, de a játékról is meg lehet tudni jó pár adatot, érdekességet. (Példák: Druid, International Karate)

- Műfajmusta: egy-egy nagyjából körülírható játékműfaj számos (de nem mind!) képviselőjének feltüntetése időrendi sorrendben, a grafikai és a játékelemek változása terén, néhány plusz adat mellett. (Példa: Belső nézetes fantasy szerepjátékok)

- Pár bitnyi poén: miniposztok, amelyben retró vonatkozású képek, videók szerepelnek, többször mai dolgokat a régi köntösével felruházva, egy-egy esetben előfordulnak grafikai alkotások a témában (Példák: Játékborítók, moziposzterek)

- Egy kiállítás gépei: Kiállítások, bemutatók, tárlatok, elsősorban hazánkból, de ha igény van rá, akkor külföldi hírekkel is. Esetenként ide kerülnek a magyar nyelvű videóanyagok is. (Példák: Az informatika gyermekei, Számítógéplegendák)

- Gépismertető: Egy-egy konzol, otthoni számítógép technikai, történelmi ismertetője részletekre is kiterjedően, de egy szakdolgozatnál rövidebb terjedelemben (Példák: Sega Master System, Nintendo 64)

- Hardvermorzsák: A gépismertetőhöz hasonló témájú, de annál rövidebb formájú, egy-egy hardver, avagy alkatrész, megoldás, szolgáltatás ismertetője (Példák: Commodore 1571/1581, BBS)

- Hekkelünk és emulálunk: Olyan írások, amelyben egy-egy házi készítésű hardverről, szoftverről, avagy retró témájú tárgyról adunk számot, ismertetjük pár szóban (Példák: Saját készítésű Atari 2600, N64 kézikonzol)

- Rövidhírek: Olyan posztok, amelyek egy-egy képből, videóból vagy hivatkozásból, és némi mellékelt szövegből állnak az érthetőség kedvéért. Színes újságok hátsó oldalain található érdekességekhez hasonló minimalizmus. (Példák: Fájdalmas játék, Post-it Mario)

- Névjegy: Egy személy, vagy karakter, illetve cég bővebb kifejtésű ismertetője, arról, hogy ki/mi, illetve miért van ezen az oldalon... (Példák: Tramiel)

Előre is köszi a szavazatot, hozzászólást!

Most egy kevésbé ismertnek mondható (mivelhogy nem jelent meg annyi platformra) játékról lesz szó, a verekedős stílust képviselő Eternal Champions játékról, valamint a belőle készült fejlesztett változatról/folytatásról és a egy-egy szereplővel készült játékokról.
Az első Eternal Champions még 1993-ban készült a Sega amerikai részlegénél; a cél az volt, hogy az ekkoriban tomboló verekedős játékok piacán megvessék a lábukat (a Street Fighter 2 és a Mortal Kombat nyomdokain). Megemlítendő, hogy a játék nem jelent meg játéktermi gépen, hogy utána kerüljön konzolra, hanem eleve a konzolra szánták, fejlesztették, mint egy történettel rendelkező verekedős játékot 1 vagy 2 személyre.

A történet alapja egy teljhatalmú lény, Eternal Champion, aki látja az emberiség elkövetkező pusztulását, mivel az idők során nagy harcosok (kulcsszereplők) haltak dicstelen halált, holott nagyobb dolgokra voltak hivatottak. Ezért a lény ezen a szereplők lelkeit a haláluk előtti pillanatból elragadja, hogy egy tornán megküzdjenek egymással, majd a győztest visszaküldje a végzete megváltoztatására, ezzel az egyensúly visszaállítására kerüljön (a vesztesek meg meghalnak, ahogy az korábban is megtörtént velük- mert a nagy erejű koma csak egyet bír visszaállítani :)
.

Jó pár fiatalabb ember nem is gondolja, vagy tudja, hogy a ma ismert Internet előtt is volt számítógépre kötött hálózat, amelyen híreket olvastak, kommunikáltak másokkal, vagy programokat töltöttek le.

Maga a modem fogalom nem ismeretlen az internetezők számára, de a BBS kifejezés csak az idősebbeknek, illetve a hozzáértőbbeknek lehet ismerős. Hogy mi is ez a BBS?

BBS (Bulletin Board System), avagy "hirdetőtábla rendszer". Egy olyan informatikai rendszer, amely a nyolcvanas években terjedt el, és biztosította a hozzáférők számára a kommunikációt és az adatcserét.
A kapcsolat terminál programok segítségével történt, plusz vezetékes telefonvonalak (illetve modemek) használatával. A felhasználó a telefon segítségével bejelentkezett egy távoli rendszerbe, a BBS szerverre, majd ott leveleket válthatott, adatokat tölthetett le és fel.

Ahogy növekedett a telefonfelhasználók száma, a vonalak és a modemek minősége, úgy vált egyre népszerűbbé, főként Amerikában.

- A rendszer elődje, a CBBS rendszer 1978-ban készült el Ward Christensen jóvoltából, aki megalkotta a bináris fájlátvitel modemmel támogatott rendszerét.
- A kezdeti modemek (110, 300 baud sebességű) csak lassú átvitellel tették lehetővé a kis szöveges fájlok, terminálprogramok átküldését a hetvenes évek végén. Ezeket akusztikus modemekkel (fenti képen), majd a nyolcvanas évektől a smart-modemekkel (a mai modemek elődeivel) hajtották végre
- A nyolcvanas évek 1,2 / 2,4 / 9,6 / 14,4 kbit/s sebessége, majd a későbbi 28,8, illetve 56 kbit/s maximum sebessége egyre több adatot engedett meg a BBS rendszereken
- A BBS rendszerek csúcskora a kilencvenes évek második feléig tartott, ez idő alatt számos BBS magazin is létrejött.

A BBS rendszereket az akkor SysOp néven nevezett egyének hozták létre egy számítógép (ez ugye egyértelmű), a rajta futó házi programozású vagy hivatalos BBS szoftverrel, modem(ek), telefonvonal(ak) segítségével. A felhasználók a modem segítségével betárcsáztak a BBS számítógép telefonszámára, a kapcsolat felépült, majd a bejelentkezés után elérhetőek voltak az ott tárolt tartalmak, stb.
Később ezek a rendszerek egymással is képesek voltak kommunikálni, így nagyobb adat és felhasználómennyiség vált elérhetővé pl. a híres FidoNet hálózaton. Ez a Fidonet 1984-ben létrehozott hierarchikus hálózat, amelyre olyan BBS-ek csatlakoztak, amelyek az egyre kedveltebbé vált Fidonet-féle megoldásokat és protokollokat használták. Hivatalosan a Netmail elnevezésű privátüzenet küldésre alkalmazták, de a fejlődés létrehozta az Echomailt, amelyben az üzenetekhez kapcsolt fájlokkal megindult az információcsere, és a hírcsoportokhoz hasonló üzenet és hírmegosztás.

A világon 6 zónába volt (pl. Észak-Amerika, Európa és a volt Szovjetuniós országok, Ausztrálázsia, stb.) osztva a FidoNet, mindegyikben számos régióval (egy-egy állam, vagy kisebb ország méretűvel), amelyeket a hálózati koordinátorok igazgattak. Lejjebb voltak még kisebb méretű szekciók is, amelyeket számokkal azonosítottak, pl. 2:201/329 (2-es zóna, 201-es hálózat, 329-es csomópont)

A Nintendo ötödik generációs konzolja, a Super Nintendo utódjának tekinthető Nintendo 64 (eredeti neve: Ultra 64, de a továbbiakban: N64), amely 1996-ban jelent meg a cég harmadik világszerte kapható konzoljaként. Nevét a 64 bites központi feldolgozó egysége után kapta.

A Super Nintendo megjelenése után néhány évvel a fejlődés (pl. a 32 bites rendszerek megjelenése) szükségessé vált. Így a Nintendo megegyezett a Silicon Graphics Inc. (SGI) céggel, hogy fejlesszen ki egy új, 64 bites rendszert (ekkor Project Reality néven). Az SGI addig még nem rendelkezett hardverfejlesztési tapasztalatokkal, de jelentősebb ismeretekkel rendelkeztek a számítógépes grafikai megvalósítások terén. Több évnyi fejlesztés után került kiadásra, de a késések (és a szoftverellátottság csekély mivolta) miatt az első évben lemaradásba került a Sony Playstation konzollal szemben. (Sőt a PS2 esetében is egy év volt a különbség a GameCube hátrányára.)

Körülbelül 33 millió darabot adtak el világszerte a 2002-es évig, az új gép a Nintendo GameCube megjelenéséig.

Korszakának a hátrányai ellenére a legfejlettebb képviselője volt (a Sega Saturn, a Sony Playstation, valamint az Atari Jaguar, 3DO, Amiga CD32 és a japán FM Towns Marty ellenében), a cartridge alapú megoldása ellenére.
De emiatt külsős cégek nem igazán készítettek nagy számban programokat, ez főleg belsős fejlesztő cégek munkáit eredményezte, illetve az általuk kiadott programok voltak a legsikeresebbek.

Összesen 387 hivatalosan kiadott játékprogram volt, amelyből 84 csak Japánban, 50 csak Észak-Amerikában és 2 csak Európában. Az első játékok Japánban jelentek meg: Super Mario 64, Pilotwings 64, és a Saikyō Habu Shōgi. Észak-Amerikában: Super Mario 64 és a Pilotwings 64, Európában pedig Super Mario 64, Pilotwings 64, Star Wars: Shadows of the Empire és a Turok: Dinosaur Hunter.

A konzolra utolsó kiadott játék a Tony Hawk's Pro Skater 3 volt 2002-ben, kizárólag Észak-Amerikában. A legtöbbet eladott játék a Super Mario 64 volt, a maga 11 millió eladott példányával.

Mai posztunkban a nyolcvanas évek egyik legismertebb verekedős játékával, illetve annak különböző változataival foglalkozunk. Ez a játék pedig nem más, mint az International Karate, ahol a joystickot használva egy karatést kell irányítani egy kumite versenyben, ahol egy-egy ütést, rúgást kell bevinni az ellenfeleknek.

A pontozást a bíró végzi a támadások, elkerülések és a gyorsaság tekintetében. Szerepelt néhány speciális pálya is, ahol pattogó tárgyakat kellett kivédeni, deszkákat törni, stb. A játékban 8, a világ minden táján előforduló pálya található grafikai elemként.
A brit illetőségű System 3 fejlesztő csapat (akiknek többek között a Last Ninja sorozatot is köszönhetjük) - vagyis itt Archer Maclean csapata 1986-ban hozta létre elsőnek Commodore 64-re és 8 bites Atari számítógépekre.

Megjegyzendő, hogy az amerikai kiadó, az Epyx, World Karate Championship néven adta ki (a betöltő képernyőn kívül semmi lényegesben nem különbözött).
Sőt az ottani kiadáskor a Data East USA beperelte az Epyx céget, hogy az ő 84-es Karate Champ árkádjátékukat másolták le, de a bírósági döntés szerint a két játék ugyan nagyon hasonló, de nem azonos; egyikük sem élvez egyedüli jogot a műfaj megjelenítésére.

A később megjelenő Spectrum verzió szolgált az Amstrad CPC, illetve az MSX verziók számára is. Jelent még meg Atari ST, DOS (4 színes CGA módban), Később megjelent Gameboy color platformon 2000-ben International Karete 2000 névvel (folyton ez a 2000-es év), amely a későbbi Gameboy változat (lásd ott) alapjául is szolgált. Megemlítendő még a joystickba épített C64 Direct-to-TV változat 2004-ből, valamint a Wii Virtual Console alatt futtatott 2008-as emuláció.

Bár szemfülesebbek (illetve azok, akik mélyebben beleásták magukat az olimpiai közvetítésekbe) észrevehették, de egy pár napja több helyen is írtak róla, hogy az olimpián egy Elsa Garcia Rodriguez Blancas nevű mexikói sportgimnasztikás versenyző egy Legend of Zelda zenei egyvelegre mutatta be versenyszámát.
A sportoló korábban is alkalmazott a játékból zenét, biztos tetszik neki a játék is, nem csak a zene :D

Az olimpiai versenyszám itt látható, bár a képi és a hangvilág nem a tévés közvetítések színvonalát tükrözi:

És álljon itt a Zelda feldolgozás előadója, Lindsey Stirling (link) hegedűs teljes videója a témában:

Volt nemrégiben egy másik ismertebb videója, a Skyrim-téma feldolgozás is: (link)

Üdv mindenki!

Egy picivel korábban kellett volna írnom ide, de most bepótolom a hiányosságot.

Más elfoglaltságaim miatt az utóbbi 1 hétben, és a jövő héten is még az eddigi felemás frissítések is úgymond leállnak, esetleg csak egy-egy rövid megosztás kerül ki az oldalra. Körülbelül augusztus első teljes hetében várható a visszatérés nagyobb lélegzetű írásokkal.

Remélhetőleg Ti is visszatértek...! :D